Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

571 mes is megérhessék. Ezért sürgős az első termés mielőbb való megérésének biztosítása, aminek érdekében alapos foszfortrágyázásra van szükség. A nitrogéntrágyák főként a növény vegetatív részeire lévén hatással, azok alkalmazása tekintetében feltétlenül mértéket kell tartani, mert az érést hátráltatják. Az is természetes, hogy első terményeknek főként a rövid tenyészidejű fajok alkalmasak. Azoknál (len, borsó, tavaszi burgonya, gabonafélék) legjobb az öntözést teljesen mellőzni, minthogy a német viszonyok közt a talajnak rendszerint elegendő téli nedvessége van ahhoz, hogy a növények igényeit kielégíthesse. A Dahlemben végzett kísérletek szerint másodterménynek különösen alkalmas a murok, bokorbab, kalaráb, nyári árpa, borsó, rózsakel. Néhány növényre vonatkozólag a következőket lehet megemlíteni : A muroknál hátrányos lehet a mag hiányos csírázása, amit nedves földben való, 1—2 napos előcsíráztatással lehet megelőzni. Bár hosszú tenyészidejű, de —4 fokos hidegek iránt nem érzékeny. 1929-ben, teljes lentermés után, az októberben megszedett murok termése 305 q/ha piacképes árú volt, amihez 58'68 q szár és 1Г5 q inagtermés járult. Az 1930-as nedves évben a muroktermés már nem volt olyan jó, mint a megelőzőben, mert a murok a túlsók nedvességet nem szereti. A nedvességet kedvelő bokorbab viszont 1930-ban az esős nyáron őszirozs után adta a legnagyobb termést : 96 q/ha piacképes árut. A főzelékfélék, mint másodtermények ott indokoltak, ahol a fogyasztás piaca közel esik. Távolabbi piacok esetén jobban beválhatnak a takarmánynövények. Hogy milyen másodtermény lesz adott esetben a legjövedelmezőbb, annak megállapítása a gazda dolga. Általában megállapítható, hogy a másodtermény hozama az elsőét nem éri ugyan el, mégis igen hasznos, mert az öntözés költségeit csökkenti és így az egész gazdálkodás jövedelmezősége tekintetében jótékony hatású. W. Freckmann tanár dr. Brouwer-rel együtt vályogos homokon tették vizsgálat tárgyává a permetező öntözéssel adott és a természetes csapadéknak a talajban való viselkedését. Eredményeiket a következőkben lehet összefoglalni : A kétféle csapadék hatása lényegesen eltérhet egymástól, mert az adagolás körülményei mindegyiknél mások, illetőleg mindegyiknél más klimatikus tényezők uralkodnak. Természetes esőnél a légnedvesség közel 100%-os, ami azonban az eső megszűntével hamarosan süllyed. A természetes eső általában nagyon lassan hullik, így a talajnak elég ideje van a víz elnyelésére. Közepesen csupán 5—10 óra alatt lehet 10 mm csapadékra számítani, s ez alatt az idő alatt a párolgási veszteség úgyszólván semmi. Már a csapadékhullás megkezdése előtt leszáll a hőmérséklet, ezért a levegőnek párákkal való telítettségéhez kevés víz szükséges. Egészen másként áll a dolog a permetezésnél, mert akkor adjuk a vizet, amikor a természet az említetthez képest ellenkező adottságokat mutat. Megállapították, hogy a mesterséges öntözés a talaj hőmérsékletét általában 2—3 fokkal leszállítja, ami egyik esetben káros, a másikban pedig hasznos lehet. A mesterséges csapadékot a talaj mintegy harmadannyi idő alatt párologtatja el, mint a természeteset. Végkövetkeztetésükben kijelentik, hogy a levont következtetések még véglegeseknek nem tekinthetők, mert bizonyára van rá mód, amivel a kedvezőtlenebb hatás kiküszöbölhető. A mód megállapítása azonban a jövő feladata. Áttérve most már a kertészeti kérdésekre, mindenekelőtt A. Demming oki. kertépítő felügyelő tanulmánya említendő. Nevezett a kertészet szempontjából