Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

559 permetező öntözést berendezni. Sajnos, nem az általam ajánlott rendszert vette meg, hanem egy másikat, amit azután később ki is selejtezett. Ott a beszerzés indoka a következő volt : A kiválasztott birtok talajának felső, 25—30 cm vastag rétege homok volt, ami alatt igen jó minőségű vályog feküdt. Sokszor megesett, hogy az elvetett répamag kellő csapadék hiányában vagy csak hiányosan, vagy pedig egyáltalában nem kelt ki. A tulajdonos a befektetés jövedelmezőségét már abban megtalálta, hogy répájának rendes kelését biztosíthatta, mert ha annak szívgyökere az alsó, jó és a homok védelme alatt kellő víztartalmú talajréteget elérte, a termés már kétséges nem volt. A csonkaországban az első berendezés 1919-ben a gödöllői állami burgonyatermelési telepen létesült. Attól kezdve évekig alig történt valami. 1922-ben adta ki a Burgonyatermelők Országos Bizottsága megbízásából Habekost Alajos ny. kultúrmérnök A permetező öntözés című kis könyvét, amiben leírta az addig nálunk is ismertté vált és részben alkalmazott rendszereket, közölve egyben bel- és külföldi terméseredményeket is Hobekost Alajos azután a Vízügyi Közlemények 1928. január—júniusi számában beszámolt a magyarországi fejleményekről is. A földmívelésügyi miniszter úr 1929-ben egy hármas bizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy az a magyar peimetező öntözésekről szerezzen be olyan adatokat, amikből azok akkori állása, jövedelmezősége, állítólagos sikertelenségének okai megbírálhatok, s hogy egyben adjon javaslatot a jövőben tehető intézkedések tekintetében. A bizottság egyik tagjának működése főként arra irányult, hogy a jövedelmezőséget hátrányosan befolyásoló műszaki hibákat megállapítsa, azok kiküszöbölésének módjait megadja. Mindenekelőtt feltételként állapította meg, hogy csak ott lehet jövedelmezőségre számítani, ahol a víz megfelelő mennyiségben és áron áll rendelkezésre. Kiemeli a berendezések helytelen összeállításából és a szerkezetek hibáiból eredő drágító tényezőket, végül megállapítja, hegy a med az elkövetett olyan súlyos műszaki hibák mellett is jövedelmező, amik más helyen a sikertelenségnek okai voltak. A másik szakértő elsősorban klimazonális szempontból vizsgálva az öntözéseket, arra a megállapításra jutott, hegy az elégtelen öntözés több kárt csinál, mint hasznot. Ennek a megállapításnak indokolása arra enged következtetni, hogy a referens a permetező öntözés határozott ellensége. Különös hibájául rója fel, hogy a talajt már egy év alatt is nagyon összetcmörítve, a mikrobákat és a tápanyagokat a legfelső rétegből olyan mértékben mossa ki, hegy a kilúgozás és a lemosás már a talaj termékenységét is leszállítja. Mindenesetre érdekes annak megállapítása is, hogy a peimetező öntözésnél feltétlenül meg kell változtatni a trágyázás eddigi rendszerét is, meit kötött talajoknál, ha kaszálót, takaimány, herét, lucernát öntözünk, a víz összetömöríti a talajt, benne megnehezíti a mikrobák életét. Tehát öntözött szántókon a trágyát nem szabad alászántani, hanem tavasszal kihordva és a felszántott felszínen hagyva, az öntözéssel a mikrobákat és tápanyagokat bele kell mosni a talajba. Hogy pedig a nem kellő mésztartalmú vizeket megjavítsuk, azokat meszezni is kell, mikor is a felszíntcmörítés többé nem következik be. Legrészletesebb véleményt ad a haimadik szakértő, aki megemlíti, hogy a gazdaságok az adatok szolgáltatásánál tartózkodást mutattak, mert idegenkednek