Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - I. Búcsúztatók Sajó Elemér temetésén

546 nyíltártér ármentesítése, a Sió-szabályozás azok a munkák, melyek tekintetében nemcsak megjelölte az utat, melyen haladni kell, hanem terveket dolgozott ki s ezek a munkák már mindenütt folyamatban vannak, sok embernek adva megélhetési lehetőséget s az ország gazdasági viszonyainak javítását célozzák. Legutóbbi nagy jelentőségű terve már legközelebb a megvalósulás stádiumába jut. A szolnoki tiszai átrakodó állomás és a tárház, amely egy nagy vidék mezőgazdaságának előbbrevitelét biztosítja. Sajó Elemér a vízügyi műszaki szolgálat ékessége, dísze volt. Mint főnök, szeretetreméltó, határozott, széles látókörű egyéniség, mint kolléga, szíves, közvetlen jóbarát, mint tisztviselő, fegyelmezett, kötelességtudó, páratlan szorgalmú és kiváló tudású s több bel- és külföldi kitüntetés tulajdonosa volt. A magyar vízügyi szolgálat egéről, de az egész magyar mezőgazdaság horizontjáról fényes csillag tűnik le elmúlásával. Pedig olyan kevéssé csillagos az ég, a magyar mezőgazdaság ege. Azt a hiányt, Sajó Elemér, melyet elmúlásod okoz, soká fogjuk érezni, de ha el is távoztál közülünk, neved az ércnél tartósabb betűkkel van bevésve a magyar mezőgazdaság történelmébe, kiváló egyéniséged pedig követendő példaként fog lebegni azok előtt, akik az önzetlen munkát és a magyar földet szeretik. Nemes emlékedet kegyelettel fogjuk megőrizni. Isten veled Sajó Elemér, b) Kenessey Béla búcsúztatója. A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége, a Magyar Mérnök és Építész-Egylet, az Egylet Vízépítészeti Szakosztálya, végül a Mérnöki Kamara nevében állok ravatalod előtt, túlontúl korán elköltözött kedves barátunk, kartársunk, hogy utolsó Istenhozzádot mondjak Néked. Nagy, fájdalmasan nagy űrt hagytál Magad után. Mert hiszen nemcsak mérnök, nemcsak magyar mérnök, hanem mindenekfelett hivatott magyar vízépítő mérnök voltál, akitől ez az agyonnyomorított szegény ország még igen sokat várhatott és remélhetett. A legjobb barát, kedves kartárs és mindenki iránt megértő, meleg szívű, igaz ember is voltál.Fájdalmas gyászunkban az a kívánságunk kísér utolsó utadra, legyen Neked könnyű az a föld,, amelyet annyira szerettél, amiért annyit dolgoztál, küzdöttél. A legfőbb ítélőszék előtt nyugodtan, emelt fővel állhatsz meg, mert elmondhatod Magadról, hogy kötelességedet megtetted. Pihenj csendesen ! Isten veled, Te jó ember ! II. Az őrszentmiklósi templomban 1934 szeptember 25-tn. Fischer Frigyes búcsúztatója. A földmívelésügyi minisztérium vízimérnökei és a vízügyi csoport személyzete azzal a szomorú feladattal bíztak meg, hogy nevükben búcsút vegyek Tőled : Sajó Elemér, kedves barátunk, volt főnökünk ! Kegyetlen kötelesség szavakat mondani, amikor zokogni szeretne az ember, nehéz feladat búcsúzni, amikor az elmúlásba nem tud beletörődni senki. Alig pár hónapja, hogy magasan repülő terveit beszélte el nekünk s mcst itt némán fekszik előttünk. Alig múlt el a nyár, amikor már visszatérésére vártunk, hogy felvegye a letett mérnöki eszközöket, eszméket termelő tollát, s most, íme, visszatért, de kihűlt teteme szótlanul készül elhagyni bennünket. Nem hittük,