Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - VIII. Szakirodalom

39 vízhozamot vagy annak iszaphozamát. Számottevő lesz azonban, ha a Tana-tóban tárolt vizet a száraz évszak idejében eresztik Egyiptomba és a tárolt vízmennyiség célszerűen növelhető azáltal, ha nem a tó vízszínét emelik, hanem a szabályozó zsilipesgátat a jelenlegi vízszintben építve, a feliszapolt kifolyási szakaszt mélyítik le megfelelően. Azt javasolják, hogy a zsilipküszöb magasságát a tó legmagasabb szintje alatt 5 m-rel válasszák meg és így 11-5 km

3-re emelik a tárolt vízmennyiséget. Normális körülmények között csak a január—április közötti időben engednék le az évi 3-5 km

3 természetes hozzáfolyást, míg a többi a rendkívül száraz évek tartalékául szolgálna, mikor is a tó eredeti nívóját átmenetileg süllyeszteni kellene. A szabályozó gát, medermélyítés és hozzájáró út költségeit 4-6 millió fontra (92 millió a. P) becsülik. Végül a legutolsó tervezetcsoport a Fehér-Nílusnak az Albert-tóból való kifolyástól Mongallaig terjedő szakaszát érinti, mely jelenleg a hajózásnak is akadálya. Ez a szakasz, melyet arabul Bahr-el-Jebelnek hívnak, mintegy 4—500 km hosszú mocsaras rész. Az Edwardtó befolyása az Albert-tóba (Semliki-folyó) igen nagy esésű és ennek folytán folytonosan vájja, mélyíti medrét és igen sok hordalékot visz magával. Hasonlóan nagyesésű a Viktória-Nílus is. Az Albert-tó így állandóan feltöltődik és hasonlóan az alatta fekvő Fehér-Nílus-szakasz is. Ezt a hordalékok feltöltötték, esése kicsi lett, folyása meglassult és így papirus és más vízinövények borította hatalmas területté vált . Határozott medret csak szárazság idején mutat ott a Fehér-Nílus (Bahr-el-Jebel), mely máskülönben 30—40 km széles mocsárrengetegen veszti el vizének nagy részét, melynek minden cseppje Egyiptom és Szudán öntözése szempontjából olyan fontos. De nemcsak ez vész el a nagy vízfelület párolgása folytán, hanem a Kongó és Uganda határán levő hegyvidékből lefutó mellékfolyók vize is ebbe a mocsárba ömlik, mely az egészségügyi viszonyokat is rontja. Érthető tehát az a sok csatornázási és lecsapolási terv, mely az utóbbi időben felmerült. Ezt a vidéket 1933-ban légi felvételek útján térképezték és a lecsapolandó mocsárvidéken 230,000 km

2-nyi területen épületfa-erdőségeket szándékoznak telepíteni. Lecsapoló főcsatornának esetleg a jelenlegi medret használnák fel, melyet kellőképen lemélyítenének, illetőleg esését és sebességét növelnék, esetleg az Albert-tó vízszintjének egy zárógát útján való megemelésével. Ebben az esetben még a szudáni síkon levő gátak fölött gondoskodnának a sebességnövekedés folytán lehordott iszapot felfogó gátakról. Vagy a nem mocsaras keleti oldalon vezetnék a főcsatornát, felhasználva a Fehér-Nílus ottani mellékfolyóinak (Veveno, Pibor, Nyading, Sobat) medervonalait. Amint látjuk, alapos tanulmányok, nagyvonalú tervek és mérnöki alkotások egész sora vár még a Nílus völgyében megvalósulásra és jelenleg terméketlen sivatagok és mocsarak kerülnek ezáltal az emberi civilizáció hasznos járma alá. Dr. Széchy Károly-