Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - VI. Sikó Attila: Különbző alakú nyílásokon szabadon átbukó vízmennyiség meghatározása számítással és szerkesztéssel, különös tekintettel a vízmosáskötő gátakra

530 kell alakítani, ugyancsak m mélységű és T

p= T

k területű parabolaszelvénnyé. Enne húrhosszúsága s

p > s

k lesz és a képletbe körív esetében is s

p kerül. Természetes, hogy ilymódon általában a köríves szelvényen átbukó vízmennyiséget annál kevésbbé pontosan kapjuk meg, minél nagyobb a körívhez tartozó középponti szög, a. Míg azonban ez nem nagyobb, mint 90°, addig az ismertetett átalakítással és képletekkel a gyakorlat számára úgyszólván hibátlanul kapjuk meg az átbukó vízmennyiséget. Legvégül még csak azt jegyzem meg az összeállításhoz, hogy a 6. és 7. sorszám alatti képleteket, amelyek tulaj donkép az előbbiekből egyszerű összegezéssel kaphatók, csak az összeállítás teljesebbé tétele végett vettem abba bele. Fel kell itt említenem azt is, hogy az 1., 2. és 3. sorszám alatti képletek sem függetlenek egymástól, mert a következő egyenlőség áll fenn köztük : Q

3=Qi+Qz> ha S

3 = S

s

2, W

1

3 = w

1

1, №

2

3 = и

2

1. A Q-hoz indexként írt számok (1., 3., 5.) az illető sorszám alatt található képletekre mutatnak. Felírható még : Q3=Qia +0г> ha jobboldalt az első tagban m

2—m

x=m és m

x=i, a második tagban wij=m. Mindezek az összefüggések azonban szigorúan véve csak akkor érvényesek,, ha az átbukási tényezőt minden esetben ugyanakkorának tételezzük fel.