Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: Vízmosáskötő rőzseművek

490 mert kavicsos talajban a fűzdugvány életképessége bizonytalan, viszont a fűznek kedvező agyagos talajú völgyekben nem mindig áll rendelkezésre a szükséges kőanyag. Ha pedig a követ messzebbről kell szállítani, akkor az ilyen művek építése eléggé költséges. A lejtők megkötésével kapcsolatban megemlékezem még az ültetésről. Vízmosásainkban legtöbbször akác- és fűzcsemetéket használnak ültetésre. Az akácfélék a szárazabb talajt kedvelik, a fűz pedig a nedvesebbet. A csemeték ültetésénél erre feltétlenül figyelemmel kell lennünk. A befásítandó terület minden kat. holdjára 6—8000 db. csemetét kell számítani, mivel a szárazság, a fagy, omlások és nyúlkárok miatt a dugványok jelentékeny hányada pusztul el. Kedvezőtlen körülmények esetén a csemetéket nem ritkán kétszer-háromszor is pótolni kell, míg megfelelő eredményt érünk el. Ilyenkor az egy kat. holdra eső dugványok száma jóval több, mint a fent megadott értékek. így például a kovácsvágási vízmosásokban kat. holdankint közel 10.000 db. csemetét használtak fel. Kedvezőbb eredményt érünk el, ha erősebb — két éves — akáccsemetéket ültetünk. Ott, ahol a vízmosás talaja szárazabb, kavicsos agyag vagy kavics, a fűzdugványozás a már említettek szerint nem igen vezet eredményre. A fűzdugványozás inkább a vízmosás fenekén, az egyes fenékgátak között szokásos. Ha az ültetés kedvező időben történik és a hordalék nem kavicsos, a fűzdugványok rendszerint megerednek. A rőzsemunkákra és a dugványozásra legalkalmasabbak a koratavaszi és őszi hónapok. Tavasszal április hó közepéig, esetleg e hó végéig végezhetünk efféle munkákat, ősszel pedig szeptember közepétől a fagyok bekövetkezéséig. A késő tavaszi és nyári hónapok nem alkalmasak, mert a fűzvesszőben levő — amúgy is kevés — nedvesség a meleg időben gyorsan elvész és a fűzmunkák és dugványok elszáradnak. A csemeteültetést és fásítást nagy gonddal kell végeznünk, mert ellenesetben a csemetéknek csak egyrésze sarjad ki. Ügyelnünk kell arra is, hogy a csemetéket lehetőleg frissen ültessük el és oly gondosan, hogy annak fogamzása megtörténhessék . A csemetéket egymástól 0-60—0-80 m távolságban ültetik. A földbe hegyezett fakaróval vagy vastüskével lyukat szúrunk és abba helyezzük el a csemetét a szemekkel fölfelé. Utána a földet visszanyomkodjuk s a csemete szára körül esetleg védő földfeltöltést adunk. Az ültetések védelmére gyakran célszerű a felületi vizek ideiglenes elterelése, nehogy a vízmosásba ömlő víz kárt tegyen bennük. E célra a vízmosás, vagy ha ilyen is van, a védősáv szélén ásandó 30—40 cm mélységű övárok is megfelel. Az árokkal összegyűjtött csapadékvizeket azután valamely alkalmas ponton — ahol nem tehet kárt — vezetjük bele a vízmosásba. A kiemelt földet a vízmosás felé eső oldalon töltésként helyezzük el, ami megakadályozza a vizeknek a lejtőre való jutását. Ha a csemeték már megfogantak, az övárok szerepe megszűnt és akkor betemethető. A csemeték védelmét szolgálja a legeltetési tilalom, mert a legelő állatok — különösen a birka — a csemetéket lerágják és eltapossák.