Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

485 pótban levő szennylét pedig minden további kezelés nélkül a vízfolyásba bevezetjük. feltéve, hogy az oxigénegyensúly alapján végzett közelítő számítás szerint ennek lehetősége megvan. Később azután, ha a bekövetkező állapot a vízfolyásra felállított feltevéseinket nem igazolná, vagy a fejlődés során magasabb igények tökéletesebb tisztítást kívánnának, az ilyen berendezés mellé, annak legcsekélyebb átalakítása nélkül, oxidációs tisztítóművek építhetők. Mindjárt kezdetben nagyobb befektetéssel és költséges üzemmel járó oxidációs tisztító-berendezést, csak abban az esetben tervezzünk, ha a vízfolyás a szennyvíznek ilyen állapotban befogadására elégtelen volna, vagy vízfolyás a közelben egyáltalán nincsen, amikor az elérhető mértékig tisztított szennyvizet elszikkasztjuk, vagy öntözésre használjuk fel. Az említett megoldás mindössze egy vagy két szivattyú közbeiktatásával egyetlen medence építését kívánja meg. A befogadó vízfolyás közelében kedvezően lejtő tere]) esetében pedig még a szivattyúk sem szükségesek, mert a mélyen fekvő rothasztó térből is kivezethető az iszap a felette levő vízoszlop nyomásának felhasználásával, ha a csővezeték kitorkolásának a helyén mélyebb terepszint áll rendelkezésre. Az ilyen berendezésnek két kis hátrányát említhetném : Az egyik az Imhoffmedence mélysége (6—8 m), amiről már szólottam, s a másik az, hogy a telepet nem lehet magára hagyni, hanem annak üzemét egy kis hozzáértéssel állandóan figyelni kell, de ez olyan kevés, hogy az üzem megfigyelésére egy értelmes előmunkás is kioktatható, akinek legfőbb kötelessége az volna, hogy ha bizonyos könnyen megállapítható rendellenességet tapasztal, illetékes helyen jelentést tegyen.