Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - II. Timkó Imre: A borsodi nyíltártér agrogeológiai viszonyai

445 Hogy a Sajó a Szinva törmelékkúpjának kialakulása előtti időben a Baer-ié\e elméletnek megfelelően a völgy jobboldalán a Hejő medrében, majd lejjebb az Igrici és Mezőcsát határában folyhatott és Tiszakeszi táján ömölhetett a Tiszába, arra biztos következtetést adnak azok, az említett községek határaiban található folyómedrek és kavicslerakódások, melyek ma a jelzett terület kacskaringós morotváiban mint egykori Sajómedrek ismerhetők fel. (Szill-ér, Nab-ér, Csörnyeszér, Imolyás-ér, Dallos- és Énekes-erek.) Minthogy azonban a délkörök irányában eső folyószakaszaink medrének kialakulásánál a Középtisza és a Sajó fentemlített esetében, hozhatunk fel még példákat jó egynéhány más esetben is. Mivel a tektonikus repedésekben és különösen azok tengelyének mélységében, majd a talaj ellenállóképességében és a szél munkájában vagy a mellékfolyók törmelékkúpjának hatásában a mederképződésre sokkal hatékonyabb tényezőket találunk, ezek mellett a föld forgásából eredő hatást hazai folyóink mederképződésénél — mint azt Tomka Emil : ,,Hazai folyóink medrének kialakulása" című közleményében helyesen is állapítja meg — legfeljebb elméleti értékűnek lehet tekinteni. Ezekután lássuk most már a borsodi nyilt ártérnek a Tiszán kívüli folyóinak s patakjainak vízrajzi adatait. A Sajó-folyó, Trümmer adatai szerint,

2 Gömör és Kishont vármegyében a Királyhegy (1943 m t. sz. f magasság) alatt ered. Völgyének hossza az eredetétől Miskolcig 167 km. Átlagos esése km-ként 6-60 m. Az esésének nagyobb része forrásvidékére esik. Miskolc körül akm-kénti esése már 0-60— 0-80 m-nyire száll le. A Sajó Miskolcig tartó útjában a következő számbavehetőbb folyókat és patakokat veszi fel : a Murány-patakot, a Rima-folyót. Hangony-, Bán-, Szuha-patakokat és a Bódva-folyót. Ezekkel együtt a folyó vízgyűjtőterülete Miskolcig 6440 km

2. Vízgyűjtőterületének felső részén az évi csapadék átlaga 800— 900 mm, az alsó részén ellenben már csak 600—700 mm, melynek nagyobbik fele a tavaszi és nyári hónapokra esik. A Sajónak a zsolcai állami vízmércén észlelt legnagyobb vízmagassága 1913. évi augusztus hó 19-én -f- 452 cm volt, a legalacsonyabb vízállás pedig 1923. évi szeptember és október hónapokban fordult elő, a vízmérce + 100 cm-es állásánál. A legalacsonyabb és legmagasabb vízállás közötti különbség (az úgynevezett vízjáték) tehát 352 cm. Előfordult ugyanlX88 március hó 13-án egy 497 cm-es vízállás is, ez azonban a Tisza-folyó rendkívül magas árvízének visszahatásaként jelentkezett. Miskolc város külterületeinek elöntése 410—420 cm-es magas vízállásoknál szokott bekövetkezni. Ilyen vízállások a legutóbbi évtizedben 1913 augusztus hó 19-én 452 cm, 1915 december hó 9-én 420 cm, 1919 április 19-én 436 cm és 1926 április 25-én 410 cm magasak voltak. Mint látható, a legmagasabb árvizek rendszerint hóolvadások alkalmával jelentkeznek. Nyáron csak nagyobb és tartósabb esőzések után fordulnak elő. A folyó legnagyobb árvízmennyisége Miskolc alatt mintegy 360 m

3/sec. A folyó kisvizei tartós szárazságok alkalmával jelentkeznek, ilyenkor a vízmennyiség 3—4m

3/sec-re száll alá. A Sajó-folyó kis- és nagyvizeinek arányszáma 1 /100, mindamellett inkább vegyes, mint gyorsjárású. Éppen ez jelenti, hogy az áradás rohamosabb, mint az apadás. Utóbbi pedig azért lassúbb, mert a folyót földalatti vizek is táplálják. A Sajó folyó árvizei hirtelen növekednek. Lefolyásuk, bár az áradásnál hosszabb iseig tart, mégis gyors. Ennek következtében az árvíz a partokat erősen rongálja 2 Trümmer Árpád : Miskolc vízrajzi viszonyai. — Miskolc város monográfiája —Budapest, 1929.