Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára

395 melyek nem vonulnak végig hosszabb szakaszon, vagy nem követik egymást a levonulási időnek megfelelően, — helyi lefolyási zavarral magyarázhatók. Segítségünkre lehet a téli vízszállítás megállapításánál egy, a Q'/Q=qp értékek változását feltüntető segédábra is, különösen, ha a jégvastagságra vonatkozó feljegyzéseink is vannak, mert a keresztszelvény ismert adataiból a 8. ábra segítségével Ф értékeit jó közelítéssel kapjuk. Végül hasznát vehetjük a hőmérsékletjárás görbéjének és a vízgyűjtő területegységéről lefolyó, úgynevezett fajlagos vízszállítás értékeinek is. A 10. ábrán ezt az eljárást a Közép-Dunára alkalmaztam. Az 1928/29-i télről a vízállás- és jégadatokon kívül csupán néhány mérceállomás jégvastagságmegfigyelései állanak rendelkezésünkre. (A 10. ábra baloldalán.) Azonkívül ismeretes Nagymaroson, Budapesten, Pakson és Mohácson a vízállás és vízszállítás összefüggése a jégmentes időszakban. Egyes árhullámok tetőzései alapján a vízmennyiséggörbéket a közbenső állomásokra is megszerkesztettük, majd a jégviszonyokat figyelmen kívül hagyva, felraktuk az összes mércékre vonatkozóan a látszólag lefolyó vízmennyiségek ábráit. (A 10. ábra jobboldalán.) Az ezekben látható nagy ordinátakülönbségek jellemzők a jég befolyásának szabálytalanságára. A vizsgált szakaszon Mohácsnál állott meg legkorábban a jég és a vízszinduzzasztás sem lehetett túlságosan nagy, tehát itt kezdtük a szerkesztést. Feltettük, hogy a beállás első napjaiban a vízszállítás ezen az állomáson éppen úgy alakult, mint a feljebb fekvő és még szabadszelvényű Pentelén vagy Budapesten, amiből Mohácsra a Ф-ábra ,.1" pontja számítható volt. Hasonlóan határoztuk meg a ,,2" pontot. Mivel Mohácson ismerjük a mérceszelvényt és így minden vízállás mellett ismeretes a megfelelő középmélység is, a jégvastagságot pedig elég rendesen jegyezték (az adatok a bajai megfigyelésekkel egyezőek), a 8. ábra segítségével meghatároztuk a ф-ábra ,,3" és „4" pontjait is. Ezek után a valóban lefolyt Q' vízmennyiségek ábráját könnyű volt megszerkeszteni, csak az egymás alatti Ф és Q ordinátákat szoroztuk össze. A mohácsi valóságos lefolyást ismerve, a vízszállításban jelentkező kisebb hullámok tetőző- és mélypontjait a levonulási idő figyelembevételével továbbvihettük a feljebb fekvő állomásokra is. Ellenőrzésül Budapestre vonatkozóan is előállítottuk a ф-ábrát, melynek ,,1" és ,,2" pontját a Mohácsnál ismertetett módon extrapolálással, közbenső ,,3" pontját pedig az egyetlen rendelkezésre álló jégvastagsági adat segítségével kaptuk. Érdemes megemlíteni, hogy Budapesten — talán jóval Pest alatt — a teljes beállást megelőzően is megakadhatott rövid időre a jég, ami — bár a mércejegyző nem jelezte — a szerkesztés során kiadódott. Nagymarosnál teljes megindulása előtt megcsúszott és ismét megtorlódott a jég, az emlékezetes pusztítást okozván. A budapesti adatok segítségével itt is ismeretessé vált a valóságos vízszállítás, amiből aztán a Ф-ábrát csak azért szerkesztettük meg, hogy a jégtorlasz hatását szemléltessük. Ф értéke — mint látjuk — ez alkalommal 0-23-ra szállott le. A vízmércét a jég március 24-én elvitte ugyan, de azért a vízszállítás nagyságát megállapíthattuk. A vázolt eljárásban olyan eszközt nyertünk, mely kétségtelenül alkalmas a téli vízszállítás meghatározására olyan folyókon, melyeken a vízmércék egymástóli távolsága nem nagyon nagy és jelentékeny mellékvizek nem zavarják a képet.