Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

350 a harmadikba 50—75, a negyedikbe 75—100, az ötödikbe 100 cm/óránál is nagyobb víznyelőképességű talajokat sorozták. Az öntözővíz megállapításánál végül figyelembe vették a Piave mentén szokásos kultúrákat, tehát sok rétre és kevés szántófölre számítottak. Ennek megfelelően az első övezetbe tartozó talajokat átlag 0-55 l/sec/ha, a másodikba tartozókat 0-82, a harmadikba tartozókat 1-06, a negyedikbe tartozókat 1*5, az ötödikbe tartozókat Г8 l/sec/ha vízzel öntözik. Ezek a számok azonban csak hozzávetőleges átlagok, mert az öntözővíz mennyiség megállapítása a Brentella-társulatnál korántsem történt oly egységes irányelvek szerint, mint a szomszédos Vittoria-társulatnál. A községek és a független öntözőgazdák ugyanis saját elhatározásukból végzett kísérletek alapján, saját belátásuk szerint állapították meg vízszükségletüket, a társulat pedig, mint már említettem, a bejelentett igényeknek megfelelően utalta ki az illetékeseknek az öntözővízmennyiségeket. A vízszükséglet megállapítását nyomon követte a mellékcsatornahálózatok kibővítése és felszerelése, továbbá az öntözött területek rónázása. A munkálatok befejezése után 33,000 ha kiterjedésű területet a társulati csatornákon kívül 110 km községi elsőrendű és 590 km másodrendű csatorna hálózza be. Eszerint 100 ha-ra 115 m társulati, 334 m elsőrendű és 1780 m másodrendű csatorna jut. A társulati csatornák átlagos esése 1-2 %

0, a községi csatornáké 1-5 %

0, az összes vízveszteség 8%, tehát kisebb, mint a hasonló körülmények, között öntöző Canale della Vittoria körzetében. Ez azzal magyarázható, hogy az évszázadok óta üzemben lévő csatornák fenéktalajának pórusait a hosszú idő alatt beivódott iszap meglehetősen eltömte és így áteresztő képességét lényegesen csökkentette. A legfelsőbb zónákban, ahol azt a talaj domborzati viszonyai lehetővé teszik, a természetes lejtőkön csörgedeztetik az öntöző-vizet, egyebütt hátasöntözésre rendezkedtek be. A barázdák hossza 50—120 m, egymásközti távolsága 15—20 m. A községek öntöző kerületekre oszlanak. Minden kerületnek megvan a maga felügyelő bizottsága, mely áprilisban összeállítja az öntözőgazdák jegyzékét és az egész idényre előre megállapítja az öntözés időbeosztását. A 100—150ha-os öntözőkerületeket egy-egy másodrendű csatorna 100—150 l/sec vízzel öntözi. A másodrendű csatornákból ágaznak ki az osztóárkok, amelyek átlag 50 l/sec vizet szállítanak. Az öntözés időtartama a birtokok nagyságától, a talaj áteresztőképességétől és az öntözendő művelési ágtól függ. Egy öntöző-barázdából átlag 12 percig öntöznek. Csurgalékvíz és lecsapolócsatornák nincsenek, a laza talaj az öntöző vizet elnyeli. 100 ha-ra 3740 m osztóárok, 18 kis szifon, 19 csőáteresz és 84 vasbeton tiltó jut. A beruházási költség hektáronként 900 líra volt. Az állam a költségeknek 11%-át fedezte. Ez az arány itt azért olyan kedvezőtlen, mert az állami hozzájárulás csak az új öntözések berendezését illeti meg, a régi öntözések kibővítését az állam nem támogatja. Az öntözőérdekeltségek összes költségei mintegy 30,000,000 lírára rúgnak. A szükséges összegeket különféle pénzintézetek 30—50 évi törlesztésre, évi 7—8%-os kamat mellett bocsátották rendelkezésre. Biztosítékképen a községek lekötötték az öntözési járulékok egyrészét. A hektáronként fizetendő járulék községenkint 30—100 líra között váltakozik, ami az aszály által okozható károknak mintegy у

з

о—y

i

0 részét teszi. A réteket évente 3—5-ször kaszálják. Eredmény évenként 90—120 q széna. A rendszerint másodterményként cinquantino tengerit július—augusztus folyamán összesen évenként kétszer, legföljebb háromszor öntözik barázdás módszerrel olyan