Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

348 beépítve. Jellemző adatai : Hasznos esés 23—21 m, emésztés 14—16 m 3/sec, terme­lése 3400—4000 LE, hatásfoka 85%. A koaksziális redukcióval kapcsolt 3 fázisú alternátor adatai : az effektív feszültség 6000—6600 Wolt, termelése 2450 KW, fordulatszám 42, hatásfok 96-5%. A két centrále által termelt elektromos energia kis része 10,000 voltra fel­transformálva a telepek környékének áramszükségletét fedezi, nagyobb része viszont 50,000 voltra feltransformálva, bekapcsolódik a Societa Collina elsőrendű hálózatába és Monte Catini aluminium-művek üzemét szolgálja. A társulati csatornákon az említetteken kívül még 10 kisebb vízerőtelep működik. Ezek az előbbiekkel együtt minimálisan összesen 13,560 LE-nyi energiát termelnek. Ezenkívül a községi elsőrendű csatornákon is számos kisebb ipartelep és malom van üzemben, melyek többnyire nagyon zavarják az öntözést. Az esés fokozottabb kihasználása végett műveik fölött többnyire erősen a terep szintje fölé duzzasztják a csatornák vizét, ami a homokos kavicsos anyagból készült csatornatöltéseken át természetesen erős szivárgási veszteségeket okoz és könnyen módot nyújt jogosulatlan vízhasználatra is. Egykor tényleg szükség volt arra, hogy ezeket a műveket a csatornák mentén helyezzék el, ma azonban az elektromos energia-átvitel időszerűvé teszi, hogy más alkalmasabb helyen épüljenek fel. A tár­sulat éppen ezért újabb ilyen telepek létesítésére nem ad engedélyt és a meglévőket is igyekszik fokozatosan megszüntetni. A társulattal egyidejűleg a községek és a független öntözőgazdák is serényen hozzáláttak saját öntözőberendezéseik revíziójához. Mindenekelőtt annak meg­állapítására volt szükség, hogy tulajdonképen mekkora az a vízmennyiség, melynek fölhasználásával az egyes öntöző szervek saját területüket leggazdaságosabban öntözhetik. A társulat ugyanis az újonnan engedélyezett 8 m 3/sec többlet-víz­mennyiséget a bejelentett igények szerint kívánta szétosztani. A nyári csapadék eloszlása szélsőséges, viszont a nagy áteresztőképességű talaj sok vizet igényel, ezért az öntözőgazdáknak általában szükségük volt a vízmennyiség növelésére, de arra is vigyázniok kellett, hogy igényeik bejelentésénél ne túlozzanak, mert a társulat a bejelentett igények alapján egyszersmindenkorra megállapította az illetékes öntöző vízmennyiséget és az érte járó vízdíjat, melyet az érdekelteknek teljes összegében meg kellett téríteni, tekintet nélkül arra, hogy az engedményezett vízmennyiséget fel is hasznája-e vagy sem. A községeknek és független öntöző­gazdáknak tehát érdekében állott öntözővízszükségletüknek lehetőleg pontosan való meghatározása, ezért a Canale della Vittoria példáját követve, legtöbb helyen itt is a Müntz-Lainé-féle eljáráshoz folyamodtak, amely szerint a klimatikus viszo­nyok és a Piave melletti kultúrák figyelembevételével a talaj vízáteresztőképes­ségéhez viszonyítva, kísérleti úton igyekeztek a szükséges vízmennyiséget megálla­pítani. Arra hivatkozva, hogy az öntözővízmennyiség megállapításának Müntz­Lainé-féle módszerét az Annuair du Ministère d'agriculture 1912. évfolyama már ismertetvén, itt csak az öntöző-víz meghatározásánál alapul szolgáló adatokat említem meg. A Piave mellékén az éghajlat enyhe, az Alpok előhegyei nagyrészt megaka­dályozzák az északi hideg levegőtömegek beáramlását. Az évi középhőmérséklet 13-4 C. Az átlagos évi csapadék 1100 mm. Az esős napok száma az áprilistól szep­temberig terjedő öntözési idény folyamán átlag 54, a leghosszabb esőtlen periódus 23 nap, de legalább 20 napos szárazság 6 év alatt 4-szer fordult elő. A 8. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom