Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

345 Elégségesnek bizonyult a kibővítés útján keletkezett új fenéknek jól döngölt agyagrétegekkel vízhatlanná való tétele. A kiszélesítés munkája nagy nehézségekkel járt, mert azt nagyrészt a csatorna üzembentartása mellett kellett végrehajtani. A vízszolgáltatást az 1926-tól 1929-ig terjedő évek folyamán, mindössze 81 napra szüntették be és ezalatt 6460 m csatornaszakasz bővítését végezték el. A csatornaszakaszon létesült műtárgyak közül említésreméltó a Curogna torrens felett épült 20 m-es nyílású, 10 m fenékszélességű, 2 m partmagasságú boltozott vasbeton csatornahíd. (7. kép). Kevéssel a híd felett, ahol egy alluviális eredetű domb megkerülése végett a régi meder éles kanyarulatot alkot, a kibővítéssel járó túlságos nagy földmunka elkerülése végett a dombot inkább egy 147 hosszú alagúttal törték át, mely a víztömeg szaporodását jelentő 22 m

3/sec vizet képes vezetni. Ennek az alagútnak kitorkolási nyílása a 7. képen jól látható. A 3—5 csatornaszakaszhoz tartozó többi műtárgy ismertetését mellőzöm. * A croce-del-galloi osztómű egy 25 m széles, 50 m hosszú medencéből áll, melyet az alvíz felől egy vasbeton bukógát zár el. Ez a bukó méri a Brentella öntöző vízmennyiségét. A medence balpartján levő zsilipen keresztül a Vittoria-csatorna számára fenntartott 14 m

3/sec víz a croce-del-galloi vízerőtelep felvíz csatornájába bocsátható be. A medence kiürítésére a bukó alján 10 derékszögű négyszögalakú nyílást hagytak, melyek kis szegmensgátakkal zárhatók el. A gátacskák ötösével vannak egy-egy tengelyre ékelve és külön e célra készült aknákban elhelyezett berendezés segélyével mozgathatók. A bukó gerince öntöttvas élvédővel van ellátva, mely a korroziót megakadályozza és a bukógát állandó magasságát biztosítja. A bukógát testében elhelyezett alkalmas légvezető csövek levegőt juttatnak az átbukó vízréteg mögé és ilyen módon megakadályozzák, hogy az a gátfelülethez tapadjon. Egy önműködő rajzoló vízmérce alkalmas csigás áttétel segélyével közvetlenül az átbukó vízmennyiséget regisztrálja. A croce-del-gallói osztómű alatt a társulati csatornákon csak néhány rövid szakaszon volt szükség a meder jelentékenyebb kiszélesítésére vagy a csatornatöltések megerősítésére. A Társulat által 1929. év végéig befejezett munkálatok minden költsége, a kisajátítási költségeket is beleértve, 16,200,000 líra volt, melyből 4-5 milliót az állam fedezett. Az állami hozzájárulást 30 év alatt járadékkötvények kibocsátásával törlesztik. A fennmaradó költségek fedezésére a társulat a magarészéről szintén járadékkötvényeket bocsátott ki, melyeket öntöző járulék lekötésével garantál. Az állami és társulati járadékkötvényeket a Cassa Nazionale delle Assicurazioni Sociali számítolta le évi 6%-os kamat és 30 évi tőketörlesztés mellett. Ebben az összegben nem foglaltatik benn a két vízerőtelep építési költsége. Ezeket ugyanis nem maga a Brentella-társulat, hanem engedélye alapján a Societa Idroelettrica Veneta építette és annak tulajdona is. A 2 vízerőtelep együttvéve mintegy 6—7000 LE-nyi elektromos energiát termel és bekapcsolódik az olaszországi nagy hidroelektromos hálózatba. Mielőtt vízerőtelepek ismertetésére áttérnék, röviden vázolom azt a hatalmas fejlődést, mely Olaszországban vízerő kihasználása terén a háború óta végbement. Olaszország a múltban energiaszükségletének jó részét kielégítő belföldi termelés híjján külföldről behozott drága kőszénnel volt kénytelen fedezni. A fascista rendszer