Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

330 Az elnökség feladata beható tanulmányozás alapján, az említett kérdésekben a közgyűlésnek javaslatot tenni és a közgyűlési határozatok végrehajtásáról gondoskodni. A társulat keretein belül felmerülő polgári természetű peres ügyek elintézésére a társulat külön bíróságot állított fel, melynek határozatai csak birtokon kívül fellebbezhet ők meg. Az 1923. évi új engedélyokirat által engedélyezett nagyobb vízmennyiség kihasználása érdekében a társulat 1926-tól 1929-ig csatornáin nagyszabású átalakításokat és bővítéseket foganatosított. Uj és a modern technika minden követelményének megfelelő vízkivételi művet épített, 2 hatalmas vízerőtelepet létesített, 8; km betonnal burkolt, 46 m

3/sec vízmennyiségre méretezett új csatornaszakaszt, egy 1-5 km hosszú alagútcsatornát, 6 hidat és számos kisebb műtárgyat létesített és ezzel nemcsak nagyságra és kiterjedésre, de mintaszerű műszaki berendezéseit tekintve is, az ország egyik legjelentékenyebb öntöző társulatai közé lépett elő. Az eredeti engedély a társulatnak a Piave medrébe semmiféle állandó jellegű duzzasztó vagy terelő mű építését nem engedte meg, mely a folyó vízjárását árvíz idején bármiképen is befolyásolhatta volna. Ennek megfelelően kőhányások és 3-lábszerű cölöpépítményekhez erősített rőzseművek segélyével igyekeztek a folyó vizét felduzzasztani és a kavicsmederbe vágott előcsatornákon át a Brentella vízbeeresztő zsilipje felé terelni. (1. kép.) Ezek a primitív művek természetesen minden egyes árvíz alkalmával teljesen megsemmisültek. Ehhez járult, hogy a Piave Fener és Molinetto közötti szakasza, melyen a vízkivétel történt, erősen torrens jellegű. A mintegy 1-5 km széles kavicsmederben a víz sodra állandóan helyét változtatja és egy-egy nagyobb árvíz után gyakran megtörténik, hogy a kisvízi meder az egyik partról a másikra kerül. Ennek megfelelően az említett ideiglenes duzzasztó és terelőművek helyét is folyton változtatni kellett, ami rengeteg időveszteséggel és költséggel járt. A helyreállítás tartama alatt a Brentella vízmennyisége erősen csökkent, vagy sokszor teljesen mindaddig kimaradt, míg a meder új helyzetének megfelelő rőzsegátak és előcsatornák el nem készültek. Amíg a csatornarendszer főcélja csak az itatás volt, ezek a bajok elviselhetek voltak. Később azonban a helyzet erősen megváltozott, mert a társulat már a háború előtt mezőgazdasági és ipari szempontból mind nagyobb jelentőségre tett szert. A vízszolgáltatás szünetelése immár 30 ezer hektár termőföldet pusztító aszállyal fenyegetett, egyben megbénította több nagyfontosságú hidroelektromos telep működését is, melyek számos község, valamint Treviso város részére ipari és világítási áramot termeltek. Ilyen körülmények között a társulat mérnöke, Guido Dall'Armi, az állandó jellegű vízkivételi műre 1914-ben új tervet készített, de mielőtt a munkálatok megindulhattak volna, kitört a háború. A társulat 1921-ben a folyton fokozódó öntözővízszükséglet kielégítésére, a számára engedélyezett 24 m

3/sec vízmennyiségnek 36 m

3/sec-re való emeléséért folyamodott az illetékes minisztériumhoz. A folyóból kivehető vízmennyiség megállapításánál azok a tömegmérések szolgáltak alapul, melyeket a velencei Vízügyi Igazgatóság Vízrajzi Intézete a 2 km-rel a feneri vízfő felett lévő segusinoi szelvényben 1913 óta rendszeresen végzett. A 2. ábrán havonként feltüntettem a 17 év átlagából számított napi közepes víztömegek tartósságait. A vízszintes eredményvonalak a havi közepeket, a teljes vonalak pedig a havi minimális, illetve maximális víztömegeket jelzik. Mint látható, az áprilistól