Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - III. Kenessey Béla: Az Alföld vízgazdálkodása

323 alatt- igen sokszor olyankor van sok csapadék, amikor arra éppen semmi szükség nincsen, máskor pedig olyankor marad ki hosszabb időre is, amikor a föld és vele együtt a növényzet áhítozik az eső után. Minthogy pedig a káros, száraz időszakok gyakoribbak a feleslegesen nedveseknél, a mi szárazgazdálkodásunkat egyesek méltán nevezik esőtlesőnek. A vízfelesleg ellen aránylag könnyen védekezhetünk. Nyilt árkolással megfelelő fizikai természetű talajokat lecsapolhatunk, alagcsövezéssel pedig a kötöttebb talajok felesleges vizét is nemcsak eltávolíthatjuk, hanem egyben azokat áteresztő természetűvé, morzsalékossá alakíthatjuk át. Az alagcsövezésre meg kell itt mondanom, hogy az ma túlzottan drága. Nem azért, mintha a fizikai munka drágult volna meg, hanem, mert a gyárak az alagcsöveket olyan áron adják, mintha azok patikában, receptre készülnének. Ezen a kartellmentesség és az üzleti realitás segíthet csupán. Ha a gazda talajának szerkezete az öntözésre kedvező, akkor az esőhiányt az öntözéssel lehet pótolni. Ha pedig a gazda öntöz, akkor a talaj tápanyagfelvétele megélénkül, a termés emelkedik. Dr. Krüger Németországban, az ott szokásos trágyázás mellett összehasonlító kísérleteket végzett annak megállapítása érdekében, miként használja ki a növényzet a három főtápanyagot : a nitrogént, kálit és foszfort az öntözetlen és öntözött kultúra mellett. Az eredmény szerint azok kihasználása öntözés mellett átlagosan háromszorosa az öntözés nélkül valónak. Hiszen ez természetes ! Az öntözéssel a talaj vízállapotát a lehető legkedvezőbben tartották, több tápanyag oldódhatott fel és a megfelelő talajélet mellett a növény többet fogyasztván, nagyobb termést is adott. Ezért mondják egyesek és pedig elég helytelenül, az öntözést talaj zsarolónak s ezzel a gazdát esetleg olyan útról riasztják el, aminek járása pedig éppen neki válnék hasznára. A termésfokozás természetesen nem korlátlan, mert a szükségen túl adott víz már káros. A termés fokozása nem jelenti a talaj zsarolását, hanem azt, hogy amennyiben a termőerőt fenn akarom tartani, a nagyobb terméssel elvont tápláló anyagokat megfelelően pótolnom is kell. Az elmondottakból következőleg öntözött gazdaságban nemcsak másként kell trágyázni, hanem szántani és vetni is, tehát valóságosan különleges gazdálkodási móddal állunk szemben, ahol még a vetésforgókat is másként kell beállítani. Ezek után szinte magától vetődik fel a kérdés, mikor kell a növényt öntözni ? Erre aránylag egyszerűen fogalmazható meg a felelet : Akkor, amikor a növény azt a legjobban hasznosíthatja. Ennek az egyszerű feleletnek gyakorlati megvalósítása azonban már nehéz feladat. Ennél válik napnál világosabbá a gazda tudása mellett, gyakorlatának végtelen fontossága is. Ha túlkorán adja a vizet, nem használ vele teljes mértékben, nem használja ki tökéletesen, tehát pazarol, ha pedig elkésve öntöz, a vízhiányban szabad szemmel még nem látható módon már sínylődni kezdő növény már nem tér annyira magához, hogy teljes termést adhasson, tehát szintén pazarol. A növénytudósok szerint az öntözésre a növény, úgynevezett kritikus időszakában van szükség, amilyen például a fejlődés megindulása és a megtermékenyülés előtti időszak. Tartós szárazság esetében azonban nemcsak ekkor kellhet az öntözés, hanem akkor is, mielőtt a növény tartósabb lankadása megindulhat. A most csak általánosan mondottak igazságát bőségesen igazolja az idei 20*