Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - I. Dr. Cholnoky Jenő: A folyók szakaszjellegének összefüggése a szabályozással és öntözéssel

Ili csoportba tartozik a folyók legnagyobb része, ezért a síkság legnagyobb részét kutakból kiemelt vízzel öntözik. Lehetséges, mert a Himalája lábától a Ganges felé lejtő terület a Himalájából származó kaviccsal és homokkal van feltöltve s ez tele van vízzel. A második csoportba tartozik a Dzsamna, Ganges és a Gogra különösen. Ezeknek környékét öntöző-csatornákkal öntözik (nem mindenütt, más okok miatt). Végül a harmadik csoportba tartozik például a Bhagalpur alatt torkoló Kuszi, azért ennek mentén nincs lakosság. A csatornákon való szétvezetés módszere az alsószakasz-jellegű folyókon általános. Amint tudjuk, az alsószakasz-jellegű folyók magasabban futnak rendesen, mint a környékük, azért vizüket csatornákon szét lehet vezetni s ezekből a mindig tele csatornákból könnyű a vizet kiemelni. A pusztákon kinn az ilyen folyót könnyű valami kis keresztgáttal megduzzasztani s akkor aztán középvizüket majdnem teljesen szét lehet osztani, árvizüket pedig a gáton át lehet buktatni. Temérdek ilyent látunk a Tigris és Eufrátesz mentén, meg aztán a Turáni-Alföld folyóin, a Szír-Darján, Szerafsanon, Amu-Darján, Heri-rudon és a Murghabon. Legjellemzőbb a Szerafsan szétbontása. Ezt mutatja a 11. ábránk az orosz részletes térképek alapján. A folyó vizét annyira szétszedik Szamarkand, Bokhara és számtalan más, kisebb oázis öntözésére, hogy a folyó Karakulnál már teljesen elvész és nem éri el az Amu-Darját. Az Amu-Darja a síkságon végig alsószakasz-jellegű, oázis oázis mellett kíséri, de jó darabon, egész Khiváig nem lehet a vizet nagy területre szétvezetni, mert a folyó széles, lapos völgyben folyik, mindkét oldalán homokbuckás magaslatok kísérik. A nagyobb méretű térkép megmutatja azonban azt a sok-sok száz kis öntöző-csatornát, amit ezen a területen szétvezetnek belőle. Khivánál lép ki a folyó ebből a sekély völgyületből s most óriási területre szétosztják a vizét, különösen a balpartján. Ez a sűrűn lakott, gazdag terület adta meg a Khivai-kánság létalapját. Tanulságos a Murghab futása. Amint az afganisztáni hegyekből kilép a síkságra, alsószakasz-jellegű, sok és gazdag oázis van mellette. Legalsó közöttük Imambaba oáziska. Ezen alul a folyó szépen kanyarog. Nincs mellette mintegy 100 km egyenes hosszúságban egyetlen oázis sem. Merv oázisnál elveszti esését, alsószakasz-jellegű lesz, tehát vízét sugarasan szétvezetik s a folyó elvész. De hiszen elég a példákból. Kétségtelen, hogy az öntözőcsatornákkal való szétvezetés csakis alsószakasz-jelegű folyókon lehetséges. A mi Alföldünk öntözésével kapcsolatban felhozták példának a spanyolországi öntözéseket. Az összehasonlítás teljesen jogosulatlan, nem akarnám azt mondani, hogy naiv. Spanyolországban öntözéssel csak kis területeket, valóságos oázisokat művelnek. Legnagyobbak Valencia, Murcia és Granada körül vannak. Mindegyik területen az alsószakasz-jellegű folyót törmelékkúpján szétszedik s úgy vezetik le az öntöző-csatornákat, rendesen kis duzzasztó-művekkel növelve meg a szétvezethető és némileg tárolható vizet. Idemellékelt térképünk a murciai öntözőcsatornák és a drénező csatornák térképét mutatja (12. ábra). A csatornák ott ágaznak ki a folyóból, ahol az a hegyekből kilépve, a síkság szélén, törmelékkúpján alsószakasz-jellegű és szerteszét ágazik. Amint törmelékkúpját elhagyva, a síkságra ér, szépen kanyarog, mint középszakasz-jellegű folyócska. Ettől a perctől kezdve egyetlen csatorna sem ágazik ki belőle, hanem mind párhuzamosan futnak a folyóval, sőt egy mellékpatak a hegyekből egyenesen beleszalad a folyócskába. A síkság legalsó részéről a felesleges vizet alagcsövezéssel és lecsapoló csatornákkal