Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

215 Párizsig terjedő szakaszán 1866-ban az elérendő mélységet 2 méterben, 1878-ban pedig 3-20-ban állapították meg, amit 1888-ban el is értek. Jelenleg 5 m hajózási mélység elérésére törekednek. A folyó csatornázását szolgáló művek tervezői és építői között szerepelnek az ismert nagynevű mérnökök : Poirée, Krantz, de Lagrené, Caméré, Boulé stb. A mi a Szajna felső szakaszát illeti, azon a hajózsilipek segítségével való hajózás csak 1871-től kezdődik. Bár egy műszaki bizottság már 1844-ben tanulmányozza a Szajna felső szakaszát, a bizottság Poirée-val az élén elveti a csatornázás gondolatát és Chanoine-é az érdem, hogy a duzzasztók és zsilipek 1860—64 között ott is megépültek. A Szajna műszaki viszonyaira az újabban végrehajtott munkákról szóló fejezetünkben fogunk bővebben kitérni. * A közölt adatokból kitűnik, hogy a berakodások szempontjából a szállított áruk között legelső helyen áll az építőanyagok forgalma, majd ezután következik jóval kisebb mennyiségben az ásványi fűtőanyagoké. Harmadsorban állanak az automobilipar fellendülése következtében a hidrokarburátorok és csak azután a műtrágya és mezőgazdasági termékek szállítása. Az elszállított áruk mennyisége jóval meghaladja a belforgalmat. Az arány mintegy 1 : 8-5. Ennek az az oka, hogy egyrészt Rouen-ban a Szajna rendkívül nagytömegű, úgyszólván minden árukategóriába tartozó árumennyiséget kap és a hálózaton belül található legfontosabb cikkek, a különböző építőanyagok (kavics, homok, kő) pedig szállításukban a víziúthálózat határait jórészt átlépik. A forgalom elemzésénél Rouenból és a Felső Szajnáról fogunk kiindulni Párizs felé haladva. A Szajna tengeri torkolatán, Le Havre és Rouen között, a belvízi forgalom jelentéktelen, mivel a tengeri hajók Rouenig felmehetnek és ott megfelelőbb belvízi kikötőt találnak, mint Le Havre-ban. Ennek alapján tehát voltakép Rouent kell Párizs tengeri kikötőjének tekinteni. Ami most már a szénszállításokat illeti, az északról érkező nagy szénfuvarok, mint tudjuk, Conflans-nál érik el a Szajna víziútját és ott kétfelé nyílik számukra eladási lehetőség. Egyrészt Párizs felé, ahova 4,348,240 t irányul, másrészt Le Havre felé, amelynek irányában azonban — tekintettel az ottani igen olcsó angol szénre — csak 131,117 t megy. A Párizs felé irányított szénszállítások mennyisége a főváros környéke ipartelepeinek elérésével — a rendkívüli nagy használatok miatt — mélyen lecsökkenik, úgyannyira, hogy Párizs és La Briche között már csak 2,765,238 t, Párizs belterületén 1,794,524 t a forgalom és végül a fővárost már csak 671,185 t szén hagyja el. A szénszállítás második forrása Rouen, ahonnan Párizs felé 2,624,3261 irányul, vagyis a főváros és környéke szükségletét mintegy 50%-ban az angol szén fedezi. Az építőanyagok szállításának elemzésénél figyelembevéve, hogy 3,109,111 t-át a párizs—montereau-i szakaszon raknak be, onnan kell kiindulnunk. Ezen a szakaszon az építőanyagoknak a tényleges forgalma 6,491,559 t, amelyből 4,285,585 t Párizs felé és 2,205,974 t hegymenetben halad. Az építőanyagok lefelé menő forgalma a párizsi szakaszon 4,046,192 t-ra, a párizs—la briche-i szakaszon 820,624 t-ra,