Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

FRANCIAORSZÁG VÍZIÜTJAI. írta: KUN LÁSZLÓ. BEVEZETÉS. Történelmi visszapillantás. A mai Franciaország területén a természetes vízfolyásoknak a hajózás céljaira való kihasználása Galliának a rómaiak által történő meghódításával kezdődik. Majdnem ugyanabban az időben találkozunk már kísérletekkel, melyek az első mestérséges víziutak létesítésére vezetnek. Kr. e. 102-ben építi meg Marius a Rhónefolyó és a Földközi-tenger közötti Arles-csatornát, Franciaországban az első mesterséges víziutat. A vízi közlekedésnek további fejlődése a barbárok betörése miatt elmaradt és újból csak Nagy Károly idejében használják föl a víziutakat közlekedésre, jórészt azért, mert a közutak teljesen használhatatlanok voltak. A későbbi évszázadok alatt a folyamhajózás általános lesz, a hajósok a hajózást hivatásszerűen űzik, ami megélhetésüket biztosítja. Az árucikkeknek a víziutakon való szállításával azonban együttjárt az is, hogy a hűbérurak a hajózásból jövedelmet húzó hajósokat és kereskedőket zaklatták, sőt fosztogatták, miért is utóbbiak, érdekeik megvédése céljából, igyekeztek egyesülésekbe tömörülni. Már 1402-től kezdve, részben a Szajnán, részben a Loire-on, látunk királyi pátensekkel engedélyezett egyesüléseket, melyek kiváltságaik fejében a szállított áruk mennyisége után bizonyos illetékeket tartoztak fizetni. Azokat XI. Lajos (1461—1483) fordítja elsőízben a folyók karbantartására. A hajózás igényei, úgy látszik, közben nőttek, mert 1550-ben kísérlik meg a franciák a Vilaine-en az első zsilip építését, melyet Leonardo da Vinci ismertet meg velük. A szerzett tapasztalatok révén azután 1605-ben kezdik meg Sully alatt a Briarecsatorna építését, mely az első gerinctartányos csatorna Európában. Sully idejétől (1597—1611) kezdődik a folyószabályozásokra és mesterséges víziutak létesítésére vonatkozó koncessziók adása. A királyi kincstár ugyanis a munkálatoknak saját költségén való végrehajtására nem lévén elég gazdag, az építési engedélyeket magánosoknak adják, akiket — amellett, hogy azok a munkák végrehajtásáért magas kitüntetésekben részesülnek — a befektetési költségek arányához mérten illetékek, vámok szedésére jogosítottak fel. A legelső nagy munkálat a Canal du Midi építése, melyre az engedélyt 1662-ben Colbert adja meg Pierre Paul Riquet-nek. Colbert különben az első nagy államférfi, aki a víziutaknak jelentőségét átérzi, mint az különben a Canal du Midi 1666 október Vízügyi Közlemények. 13