Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - XI. Szakirodalom

182 menően, a bolgár Duna árvizeit ismerteti. Ez az év jelenti ugyanis a rendszeres vízállásészlelés kezdetét. Különösen kiemeli a Dráva, Tisza, Száva és Morava döntő szerepét az Alsó-Duna vízjárásában, amiért e négy mellékfolyó torkolata alatt a Duna vízjárása teljesen megváltozik. Az árhullámok előidézésében ott már a Dinári-Alpok csapadékának (Száva, Morava) és a Kárpátok hóolvadásának (Tisza) jut a vezetőszerep. A bolgár Duna maximális hozama megközelíti a 20,000 m

3/sec-ot (Ruszcsuk 17,000, Csernavoda 19,500 m

3/sec), míg kisvíze ennek tizedrésze körül (2000 m

3/sec) jár. A torkolatig a kisvíz tömege már nem változik, de az 1897. évi árvíznél a Pruth beömlése alatt a hozam 35,000 m

3/sec-ot ért el. Évi közép 6980 m

3/sec.) Az Alsó-Duna árterületein az eddig észlelt legmagasabb árvíz alkalmával, 1897-ben 1-7 millió katasztrális hold volt víz alatt, amiből 48% moesárvidék (főkép a Delta vidékén). A bolgár part jórészt magas, de azért ott is van 110,000 holdnyi ártér, melyet a Duna árvizei 25—35 napig tartanak elöntve. Mezőgazdasági termelés ezért az ártereknek csak egyes részein ós ott is csak tökéletlenül űzhető. Jövedelmezőbb foglalkozás a halászat. Az 1932. évi árvíz bolgár földön 37,000 holdat öntött el és a Vidin városában okozott pusztítást is beleértve, 46-6 millió leva (1-9 millió pengő) kárt okozott. Az ármentesítés 1908-ban indult' meg. Eddig az Iszker és a Vid betorkolása közötti öblözetben mentesítettek 30,000 katasztrális holdat, aminek összköltsége, a belvízcsatornahálózatot is beleértve, 2-5 millió pengőre rúg (83 P/hold). A megmentett területek értékes termőföldnek bizonyultak, ahol ma holdanként 10—12 q búzát, 170 q cukorrépát termelnek. Befejezéshez közeledik Vidin környékén egy 11,000 holdas öblözet ármentesítése, melyet 1929-ben vettek munkába, de a pénzügyi krízis miatt a még hiányzó 130,000 P előteremtése nehézségekbe ütközik. Készen áll még 4,000 hold ármentesítésének terve 1-25 millió P-s költségvetéssel, míg a távolabbi tervek négy öblözetben további 37,000 hold ármentesítésére vonatkoznak. A bolgárnyelvű cirillbetűs munka maga keveseknek hozzáférhető, de számos táblázata, többek között a Duna 1895., 97., 99., 1910., 19., 26. és 32. évi nagyvizeinek, valamint 1908. és 21. évek kisvizeinek írott hosszszelvénye Ulmtól a torkolatig, valamint összes jelentékenyebb mellékfolyóinak vízgyűjtőterülete, minimális, közepes és maximális vízhozama értékes szolgálatokat tehet mindazoknak, akik a Duna vízrajzával foglalkoznak. Barry Jenő. i. I Гг. Eisner : Überfallversuche in verschiedener Modellgrösse. fÁtbukási kísérletek különböző nagyságú bukógát-modelleken.) Mitteilungen des Preussischen Versuchsanstalt für Wasserbau und Schiffbau. Heft 11. Berlin, Hiv. kiadás. 1933. 38 oldal. A porosz vízépítési és hajózási kísérleti állomáson a legutóbbi években végzett modellkísérletek ismertetése. A füzet első része a Hanekenfahr-gáton átbukó vízmennyiség meghatározása céljából végzett kísérletsorozatot és a kísérleti eredmények feldolgozási módját ismerteti, a második rész az élesszélű függőleges falon történő átbukás kérdésével foglalkozik, a harmadik részben különböző kutatók kísérleteinek eredményei vannak összehasonlításra alkalmas módon ismertetve. Az Ems-folyó szabályozásával és vízének hasznosításával kapcsolatban vízszállításának megismerésére volt szükség. A mérésekre a Hanekenfähr-gát kínálkozott, amelyet e célból tarázni kellett. A folyó vízhozamát a vízgyűjtőterületből nem lehetett kielégítő pontossággal számítani, a közvetlen vízmérés pedig túlságosan drága és hosszantartó lett volna, mert egyes szélsőséges vízállások bekövetkeztéig kellett volna várni. A kísérletek számára a teljes gátnak, az elő- és utófenékkel együtt, 1 : 35 és 1 : 75 arányban kisebbített modelljeit készítették el, ezeken kívül pedig a bukógát I : 70, 1 : 35, 1 : 175 és 1 : 875 arányú modelljeinek 40 cm hosszú darabjain vizsgálták az átbukó vízmennyiséget. Összesen mintegy 600 mérést végeztek, az összes előforduló alsó- és felső vízállás mellett. A kísérletek közben a hozzáfolyó és elfolyó víz mennyiségét és hőmérsékletét is mérték, néhány kísérletnél pedig megállapították a sebességeknek az átbukó vízsugárban való eloszlását is. Mivel a gátaknál az átfolyási tényező az összes energia-veszteségeket (sebességváltozás, falsúrlódás, gát-alak, vizkozítás, felszíni feszültség stb.) magában foglalja, tehát azokat is,