Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása
169 gezhető, amik a szűkös anyagi viszonyok mellett rendelkezésre állottak. Ez utóbbi a tervezést az alkalmazandó módok kiválasztásában és az építés végrehajtását a lefolytatásában igen befolyásolta, amiért talán nem is minden hiányosság nélkül valók voltak. Azonban az egész munkálat tanulságul szolgálhat és meggyőző adat lehet azoknak a megállapításoknak megerősítésében, melyeket már a múltban is a víznyomásnak kitett víziépítményekre vonatkozólag vízitechnikusaink megállapítottak 8 és tanulságul szolgálhat az altalajvizsgálat megejtésének fontosságára, mert az építményekben (például szívóakna) keletkezett repedések veszélyessége elsősorban az altalaj minőségétől függ. A repedések kevésbbé veszélyesek a szilárd agyag, vagy a kavicstalajon álló alapoknál, míg a finom homokoknál és iszaptalajoknál már igen veszedelmesek. Ezért a szemcsés talajoknál a szemszerkezet és súrlódási szög, a kohéziós talajoknál pedig a vízállóképesség meghatározását tartom többek között fontosnak. A karapancsai szivattyútelep biztosításának elveit az egyes részleteknél már ismertettem és ismétlésekbe bocsátkoznám, ha azokat most megint elmondanám. Mégis megismételni kívánom, hogy nagy súlyt vetettünk arra, hogy a szívóakna, ha már nem is lehet távol a gépháztól, független legyen tőle. Ez pedig igen egyszerűen megvalósítható is volt. Tudjuk, hogy a karapancsai szivattyútelep kérdése örök időkre nem oldódott meg, mert vannak olyan hiányosságai is, melyeken segíteni nem lehetett. Ilyen például a szívóakna öreg Duna felőli végének határolatlansága. Ezért valószínű, hogy 15—20 év múlva ismét elő kell venni a cementbesajtolást és meggyőződni a szívóakna és akkor már remélhetőleg csak a szívóakna állapotáról. Ez azonban már a rendes fenntartás keretébe tartozó munka lesz. Végezetül megemlítem, hogy a biztosítással kapcsolatos vizsgálatokat, a tervek készítését és az építkezés vezetését e sorok írója, a tervek felülvizsgálatát és az építkezés ellenőrzését Porgányi Lajos társulati igazgató-főmérnök látta el, az építőgépeket és torkrétmestert pedig, akinek ügyessége sokban hozzájárult a munkálat sikeréhez, Mattyasovszkv László mérnök-vállalkozó bocsátotta a társulat rendelkezésére. 8 Lásd Erdős Ferenc, Sajó Elemér, dr. Benedek József és Bogdánffy Ödön tanulmányait a belvízlevezető zsilipek kérdésével kapcsolatban a Vízügyi Közlemények VI. évf. (1916) 2—3. füzetében.
