Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása

166 készítettük elő. Ugyanis a régi betonon felszüremlő víz az új betonnak tapadását, tömören való megkötését és megszilárdulását kétségessé tette volna. Ezért a biztosítási munkálatok tartamára a talajvizet négy darab, 10 m mély, 102 mm belvilágú kavicsoshomok volt, de mert annak kavicstartalma csak 40% volt, bányazúzalékkal kevertük. A kimerevítő gerendázat m

3-e 119 kg vasat tartalmazott és teljes költsége m

3-ként 139 P volt. A kitámasztó és szegélygerendázat megszilárdulása alatt a víztelenítést és 2 m hosszú, finom szitaszövésű szűrővel ellátott kúttal lesüllyesztettük. A szűrők a III. számú homokrétegben voltak és 22 cm átmérőjű kavicshengerrel voltak körülvéve. A kutak közül 2—2 a szívóakna két oldalán volt. Távolságuk egymástól 6 m, illetőleg a szembelevőké 7-5 m volt. A négy kútat összefoglalva, 150 mm-es centrifugálszivattyúval szivattyúztunk, az evakuálásra pedig, ha a vízszál megszakadna, egy, bármely pillanatban bekapcsolható dugattyús szivattyú szolgál. A négy kút vízhozama percenként csak 200—300 1 volt. Bár a talaj vízsüllyesztést elég primitív eszközökkel oldottuk meg, mert csak a rendelkezésünkre álló csőanyagban válogathattunk, hatása mégis már az első hét végén jelentkezett, mert a fenéklemezben a cementbesajtoláskor keletkezett repedés szivárgása is megszűnt. így a betonozást teljes nyugodtsággal végezhettük el. A talajvízsüllyesztést csak a legszükségesebb mértékig és a legrövidebb időig volt célunk folytatni, nehogy a felső iszapréteg száradása az építmények állékonyságát befolyásolja. Az építési programmot ezért is, meg a növekvő belvizek és egyéb gazdasági okok miatt is, a lehető legrövidebbre szabtuk. A belvizek elzárásától, tehát a víztelenítéstől számított három hét múlva üzembe kellett helyezni a szivattyútelepet. Ezért torkrétbetonozási anyagul gyors szilárdulása miatt bauxitcementet használtunk és pedig igen jó eredménnyel. Az építés háromhetes határideje alőtt három nappal, már az öreg Duna zárógátját elbontottuk és a belvízszivattyúzást is megkezdettük. Az építés befejeztével a talaj víz kutakat besajtolt cementlével és habarccsal kitöltöttük. A munka első hete a szívóakna oldalfalának és fenekének felvésével és az előfenék kitisztításával telt el. Az oldalfalakon és a fenék vasbeton részén az új vasalás bekötésére fecskefarkalakú réseket véstünk, melyekbe a vasalás elhelyezése után a kettős bekötő kampókat bauxit-habarccsal erősítettük be. így 24 óra múlva már a vasalás olyan merev vázt adott, hogy a fenéken nyugodtan lehetett járni. A szívócsövek alá kerülő lemezbe alsó-felső vasalás készült. Az oldalfal a fenékhez mindenütt megfelelő vasalással ellátott konzollal csatlakozik. Mire a vasalás elkészült, az altalaj vizének igen gyenge felszivárgása is megszűnt. A betonozási felületeket hosszas vízsugármosással minden morzsolódó részétől megtisztítottuk, majd levegő- és vízsugár-keverékkel, most már a torkrétkészülék fúvókájával ismét végig fúvattuk. Később ugyanígy fúvókával tisztítottunk meg minden egyes munkábavett betonozási felületet is a visszapattogással reáhullott laza anyagtól. A megtisztított felületre megkezdtük a betonfúvatást, előbb a fenékrészen, bekapcsolva a konzolokat is, majd a fenékrész elkészülte után az oldalfalakon. A fenékrész betonozásakor a visszapattogási veszteség igen csekély volt, mert a kavics- és homokszemek ismét visszahullottak a fenékre és a következő sugár azokat jól beágyazta, betömörítette a betonba. Csupán az oldalfalak és konzolok vasait kellett állandóan tisztítani, nehogy az odahulló laza anyagcsomók homok-