Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása

164 A sémagrafikonból látható, hogy a betonréteg a tapadási felületen vékony eementsűrű réteget alkot, ami a felület legkisebb repedését és egyenetlenségét is kitölti. Lekötéséhez azonban több víz szükséges, mint a későbbi normális összetételű réteghez. Ezért, ha a torkrétrétegnek erős tapadását akarjuk elérni, a betonozott felületet igen erősen meg kell nedvesíteni. Régi betonfelületre helyesen fúvatott beton olyan jól tapad, hogy a szakítási kísérleteknél kivétel nélkül a régi betontest szakad el (német adatok). A szívóakna kibélelésekor inkább megnyugtatásunkra, mint laboratóriumi értékkel, magunk is végeztünk kísérleteket. Egypár 110 cm hosszú és 10 Xl0 cm keresztmetszetű döngölt betongerendát középen eltörtünk és a törési felülethez a gerenda másik részét torkrétbetonnal pótoltuk. Sőt két gerendarészt 2 cm távolságra összetoltunk és a közt befúvattuk. A végeiken alátámasztott gerendákra azután a terhelő súlyt úgy akasztottuk fel, hogy a középső 20 cm-es darabon, ahová a tapadási felület esett, a nyomaték állandó legyen. A törőterhelés hatására egyik gerenda sem törött el a tapadási felületen, hanem mellette, a régi betonban, ami nagyon könnyen észrevehető volt, mert a régi gerenda portland, a torkrétozás pedig bauxitcementtel készült. A torkrétbeton tömörsége az anyagsugár tömörítő hatásával van összefüggésben, mert az egyes szemcsék a pórusokat kitöltve helyezkednek el egymás mellett. Ezért a torkrétbeton tömörsége sokkal nagyobb, mint a közönséges döngölt betoné. A bedöngölési tényező 1-35—1-45. A torkrétbetonnak eme primär tulajdonságaiból következnek sekundär tulajdonságai, mint amilyenek : nagy teherbírása, szilárdságához képest kis súlya, vízátnemeresztő volta és ennek következtében fagyállósága, kémiai hatásokkal szemben való ellenállása. A torkrétbeton előállítható mint burkolat és mint önálló betonépítmény. Az első esetben zsalúzásra nincs szükség, az utóbbi esetben pedig csak egyoldalú zsalúzásra. A karapancsai szívóaknánál mind a két eset előfordult. A burkolt régi betonfelületeken kívül a gépház mellett 20 cm vastag vasbetonfal készült, melynek, mint önálló betonrésznek a zsalúzása maga a gépház fala volt. A két fal különállását felszegezett kátránypapírral úgy biztosítottuk, hogy a betont a kátránypapírborításra fúvattuk. b) A megerősítés méretezése. A fentebbi kitérések után a torkrétbetonnak a szívóakna kibélelésére való felhasználása szinte önmagától adódik. Ott is nagy szilárdságú, vékony, víz- és fagyálló, a régi betonhoz tökéletesen tapadó betonrétegre volt szükség, melyet tapadásánál fogva a beton oldalfallal és a régi vasbetonlemezfenékrésszel együttdolgozónak lehetett venni. A számításokat azzal a szélső terheléssel végeztük, hogy a szívóakna ki van ürítve, az oldalásra pedig a földnyomás, a fenekére az alsó víznyomás hat. Az oldafalat, mint két végén, alul és felül megtámasztott lemezt számítottuk. A falat megtámadó erők : a földnyomás és falazatsúly, valamint a reakció erők, melyek közül a felső csak vízszintes lehet, az alsónak irányát pedig a többi terhelő erő határozza meg. A leírt erők hatására az oldalfal excentrikus nyomásra lévén ígénybevéve, a belső oldalon fellépő húzások felvételére vasalást torkrétoztunk rá. A vasbeton fenékrészen a rátorkrétozott betont, illetve vasalást szintén együttdolgozónak vettük, míg a szívócsövek alatti 25 cm