Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása
147 Ezzel a belvízlevezetést tökéletesen és a népsűrűség követelte gazdálkodási módoknak megfelelően oldotta meg. A szivattyútelep egy átvágással kizárt öreg Duna-kanyarxdat és egy csatornaátvágás sarkában, közvetlenül az öreg Duna partélére van úgy építve, hogy a tápcsatornától kiegyenlítő medence közbeiktatásával elzárt dunarészből, mint belvíztároló medencéből a 160 m hosszú kinyomó csatorna közvetítésével a tápcsatornába, illetve Ferenc-csatornába emeli a belvizeket. (1. ábra.) A szivattyútelep igénybevétele elég nagy. A belvizek eltávolítása a két, egyenként 75 lóerős szívógázmotorral hajtott, másodpercenként 1-5 m 3 teljesítőképességű szivattyúnak normálisan évi 50—60%-os üzemet jelent és minthogy a társulati vízlevezetésbe két nagy halastó-gazdaság lecsapolása is bele tartozik, csak a száraz nyár hetei mondhatók üzemszünetes időnek. Mindezt azért vázoltam hosszasabban, mert egyrészt célozni kívántam a szivattyútelep üzemi folytonosságának megszűnéséből származó veszélyekre és így az ismertetendő biztosítási munkáknak életet jelentő mivoltára, másrész> pedig, mert az üzem csak rövid időszakokra szakítható meg. Tehát hangsúlyozni kívántam a biztosítási munkák tartamára megkívánt kényszerű üzemszünet beiktatásának nehézségeit. 3. A biztosítás előzményei. A karapancsai szivattyútelep gépháza 1904-ben épült. Déli hosszanti oldalfalához közvetlenül kapcsolódik a szívóakna és az északkeleti sarkához a nyilt, trapézszelvényű kinyomócsatorna. (2. ábra.) A gépház süllyesztett téglaépítmény, padlószintje a nyomócső tengelyében, l-l m-rel a külvíz szintje alatt van. A gépterem 60 cm vastag beton alaplemezen nyugszik, amelyik egyúttal a gépalapoknak, a fekvőhengerű szívógázmotorok és a közvetlenül kapcsolt centrifugáiszivattyúk alaptestének a hordója is. Az alaplemez és a gépház padlója közötti 1-70 m-es közt az alapgödörből kikerült föld tölti ki. A szívóakna első alakjában 7 m széles, 2-5 m hosszúságig függőleges és onnan 11 m-ig 45°-os hajlású betonfallal határolt medence volt. Feneke és oldalfala a gépház betonból készült oldalfalával volt egybeépítve, úgy azonban, hogy a szívóakna feneke mélyebben feküdt a gépház alaplemezénél. A kinyomócsatorna a gépház északkeleti sarkához csatlakozott. A trapézszelvényű csatorna feneke 25 cm-es betonréteg, oldala 10 cm vastag betonlemezekkel burkolt 1 : 1 rézsű, homlokfala pedig, melybe a kinyomócső vége volt befalazva, függőleges és a gépház oldalfalával egybeépített, cementhabarcsba rakott 30 cm-es téglafalazat volt. Az oldalakat burkoló betonlapok hézagait mohával tömködték be és cementhabarccsal öntötték ki. Az építéskor az alaptalaj feltárásával csak a gépház alaplemezének alsó szintjéig haladtak. Miután megállapították, hegy az altalaj igen jó vízzáró és tömör „agyag", szivárgás egy hely kivételével seholsem mutatkozott, a gépház alapját minden nehézség nélkül „szárazban" építették meg. Amint azonban a nyilt, magasvíz a kinyomócsatorna megépítésével a gépház sarka mellé került, a csatorna elgondolásának hiányosságai azonnal jelentkeztek. A víz átáztatta a gépház téglaoldalfalát, megkereste annak hézagait és rövidesen szivárgás, sőt csurgás formájában a gépházon belül is jelentkezett. A társulat 10*
