Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - I. Dr. Cholnoky Jenő: A folyók szakaszjellegének összefüggése a szabályozással és öntözéssel
9 kifejezések nem a lengések amplitúdójára, hanem hullámhosszára, tehát az inflexiós pontok távolságára vonatkoznak 3. Az inflexiós pontok közt mért közepes távolság és a burkoló vonalak közt mért távolság különös viszonyban van egymással. Egyformán fejlett kanyargású folyókon ez a két méret egyszerűen arányos egymással, de a kanyargás fejlettsége igen nagy mértékben függ az eséstől meg a kőzetminőségtől s talán még más tényezőktől is, ámde ezeket még eddig nem sikerült pontosan megállapítani. Valamely folyó kanyargásának maximális amplitúdója még nem ismeretes. Nincs rá még formulánk. Most folynak számításaim. Azt hiszem igen érdekes és kellő eredményekre fognak vezetni. A középszakasz jellegű folyók árvize kilép a mederből s a völgysíkot elöntve rendesen mint alsó-szakasz jellegű folyam siet tovább. Csak a kellően szűk gátolás 3. ábra. Alsószakasz jellegű folyó völgye. F a folyó, FA fattyúág, A alluvium, K folyami lerakódás, mindig mélyebb, mint a folyómeder. Rendesen kitűnő víztartó réteg. T régi völgyfenék vagy terrasz (1. alább). tud az árvíznek is középszakasz jellegű, tehát kiegyensúlyozott medret teremteni. A középszakasz jellegű folyók kanyargásának teljes kifejlődését nem ismerjük, mert mielőtt ez bekövetkezik, a kanyarulatok levágódnak és morotva lesz belőlük. 3. Ha a folyó munkaképessége kisebb, mint a hordalék tovaszállításához szükséges munka, akkor az odahurcolt törmeléket a folyó nem bírja tobvább szállítani, lerakódik, zátony lesz belőle. Az ilyen folyót alsószakasz jellegűnek mondjuk. (3. ábra) A meder is, meg az ártér is feltöltődik s a folyóból esetleg fattyúág indul ki. A zátonyképződés következtében keletkezett ágakat elágazásoknak nevezzük. A mederből oldalt kicsapó és idegen helyeken kóborló víz is medret készít magának. Ez a meder tehát nem a főmeder kiszélesbedésével keletkezett ág, hanem valóban új meder, ezért fattyúágnak nevezzük az elágazásokkal szemben. A csallóközi Kis-Duna és a mosoni-Duna igazi fattyúágak. A fattyúágak mindig középszakasz jellegűek. Ennek az az oka, hogy a fattyúág medre sekélyebb levén, mint a főág medre, tehát a főág fenékvonala mélyebben van, mint a fattyúág (4. ábra). Eszerint tehát a főág fenékvonala mentén mozgó hordalék nem kerülhet a fattyúágba. Ha túlságosan kevés törmelék jutna a fattyú3 Ezért egészen téves és értelmetlen Vujevics számítása a Tiszára vonatkozólag. A folyó valamely szakaszának két végpontja közti távolság és a folyó hossza között levő különbség egyáltalában nem fejezi ki a kanyargás mértékét. P. Vujevics : Die Theiss. Gegr. Abh. B. VII. H. 4. Leipzig 1906.
