Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására
100 Rendkívül érdekes Puppininek erre a kérdésre adott felelete is. Először is azt tisztázta, hogy a Montanari-féle klimatikus valószínűségi függvény érvényessége mellett az eső intenzitásának milyen változásai lehetségesek ? Ábrázolja a 4. számú ábrán az О AB görbe a klimatikus valószínűségi függvényt, а В pont pedig egy olyan eső végállapotának feleljen meg, amely T ideig tartott és azalatt H magasságú volt a leesett összes csapadék. Annak a hangsúlyozása mellett, hogy az О AB görbe nem valamely esőnek a lefolyását jelzi, hanem azt, hogy az általa jellemzett vidéken bizonyos időtartamú eső alatt leesett csapadék magassága maximumban mennyi lehet, rá kell mutatnom arra, hogy az 0 kezdő és В végállapotú eső közbenső fázisait jelző görbe az О AB görbe fölé nem eshetik. De nem történhetik az eső kifejlődése olyan görbe mentén sem, amely túlságosan laposan indul és később hirtelenül emelkedik, mert akkor az eső vége felé rövid idő alatt olyan sok csapadék esnék le, amit a klimatikus valószínűségi görbe érvénye nem tűr meg. Ez a körülmény az ábrán azáltal jut kifejezésre, hogy a klimatikus valószínűségi görbének (OAB) az OB egyenesdarab felezéspontjára vonatkoztatott centrikusán szimmetrikus görbéje (OCB) alá sem eshetik а В végállapotú eső közbenső fázisait feltüntető görbének egyetlen pontja sem. Vagyis az eső lefolyása csak az OAB és OCB görbék határolta területen belül elhelyezkedő görbék valamelyike szerint mehet csak végbe. Ilyen lehetséges eset például az OB egyenes, ami azt jelentené, hogy az eső intenzitása az eső egész ideje alatt állandó. Minthogy azonban ezt az esetet most a vizsgálat érdekében egyelőre kizárjuk, valami olyan görbét kell feltételeznünk, amelyik a kis intenzitással való kezdődés és befejeződés tényének megfelel, kezdetben tehát az OB egyenes alatt később pedig felette halad, természetesen egész hosszában az О А ВС területen belül. A pillanatnyi esőintenzitásokat mindig a lefolyását ábrázoló görbe érintőinek iránytangensei adják meg. Puppini olyan görbét vizsgált meg, amelynek В pontbeli érintője azonos a klimatikus valószínűségi görbe В pontbeli érintőjével, kezdő érintője pedig azzal párhuzamos, egyébként pedig az OB egyeneshez képest sinus-vonalként változik. Az ilyen esőnek a törvényét a H (1—n) t h = jft — — 2т: Sl U T egyenlet, intenzitásának változását pedig az dh H dt ~T 1 — (1 — n) cos 2 к у T egyenlet szabja meg. Utóbbi egyenletből a maximális intenzitás t — g helyettesítéssel i ma x= (2—n) уг-ге adódik, a minimális intenzitás viszont az OAB görbe В pontbeli érintőjének iránytangense lévén a klimatikus valószínűségi függvénynek h = at" egyenletéből leszármaztatott i = na T n~ ! differenciálhányadosnak t = T-hez tartozó értéke imin = naT n~ 1= n m J lesz.
