Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

91 Megjegyzem még, hogy a 3. ábrán az esőintenzitásoknak az esőidőtartammal való változását is feltüntettem a három kritikus esetnek megfelelő I', II" és III, görbékkel, amelyeket az I, II és III görbékből olymódon lehet leszármaztatni, hogy ordináták gyanánt az I, II és III görbék ordinátáinak a hozzájuk tartozó abscissával való hányadosát rakjuk fel. Az így levezetett függvények a vízgyűjtőterületnek nemcsak klimatilkus, de lefolyási tekintetben is egyéni jellemzését adják. Ha például azt kívánjuk tudni, hogy egy A kiterjedésű vízgyűjtő területről egy bizonyos időtartamú esőből mennyi lefolyásra kerülő víztömegre számolhatunk, akkor a klimatikus valószínűségi függvényből számítással (vagy a görbéből leméréssel) megállapíthatjuk a felvett időtartamnak megfelelő h csapadékmagasságot és a K . h . A szorzat már a keresett víztömeget adja. Ebben a szorzatban a K a Pasim-féle februári lefolyási tényezőt jelenti, értékének tehát 6>-6'<3-nak kellene lenni. Puppini azonban revizió alá vette ennek a tényezőnek az értékét és úgy találta, hogy az elszivárgóit és később újból előbukkanó víz nagyobb mennyiségű, mint ahogy azt Pasini felvette és ezért lefolyási tényezőül a k = 0-56 értéket javasolja a 0-63 helyett. A késleltetési elmélet nyomán most már ki lehetne számítani a várható maximális másodpercenkénti lefolyást. Amint az előbb már említettem, bármely