Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

187 6. A folyók hasznosítása. (Contribution à l'étude de l'aménagement des rivières.) írta : Henri Lang. A folyók árvizei nagy károkat okoznak egyrészt az elöntött birtokoknak, másrészt hosszabb tartamuk miatt a hajózásnak. Ezért fontos a folyók szabályozása, hogy hasznosabbakká és kevésbbé károsakká váljanak. A hajózható folyótól megköveteljük, hogy minden időben a megállapított merülésű hajókat vihesse és árvizei lehető legcsekélyebb kár nélkül folyjanak le. Az első követelményt legteljesebben a folyók csatornázásával elégítjük ki. Elméletben a mozgó gáttal való folyószabályozás nem változtatja meg az árvizek lefolyását. A csatornázáskor nem kell arra törekednünk, hogy a vízmélység minden ponton egyenlő legyen, hanem csak arra, hogy a fenékküszöbök fölött is meglegyen a kellő vízmélység. A folyó hosszanti metszetében a fenék tovább is lépcsős marad. A fenéklépcsők eltüntetése költséges és felesleges művelet volna. A megállapított vízmélység legyen meg az oly pontokon, melyek állandóak, melyeknek magasságán vagy helyzetén nem változtathatunk. Ez az állandó pont egyszersmind irányadó az árvizek lefolyása dolgában is. Az ily pontok szabják meg a folyó hosszanti metszetének legcélszerűbb alakját s ezért az ily helyek tekintetbevételével kell ezt a hosszanti metszetet megállapítani. Két mód van e metszet megállapítására : 1. elméleti mód, mely számítással határozza meg. 2. gyakorlati mód, mely a folyó természetének és állapotának megismerésén alapszik és a benne keresztülvihető változtatásokkal számol. Az elméleti, jobban mondva számító módszer nagyon bizonytalan eredményt ad, mert a formulák mind a csatornában mozgó vízre vonatkoznak. A folyók medre változó, kanyargós, vízszállítmánya pedig nem állandó s így e képletekből a hoszszanti metszet vonala nem állapítható meg kellő biztossággal. Sokkal jobb a gyakorlati módszer, mely a következőben áll : a vízfolyás mederalakját a helyi körülmények állapítván meg, a szabályozással lehető legkevésbbé változtassuk meg ezt a mederalakot. Ha e szabályt nem tartjuk meg. vagy a sebességet növeljük meg helyenként túlságosan, vagy pedig helyenként föliszapolások keletkeznek. Lehetőleg tartsuk meg a folyó eredeti esését. De szerencsétlenségre ezt az esést csak közvetve határozhatjuk meg. Sem a tengelyvonal hosszanti metszete, sem a legmélyebb pontok vonala nem ad tiszta képet az esésről. Az esés a keresztmetszet folytonos változásával pontról-pontra változik. A hosszanti metszetnek a keresztmetszeteknek egymásutáni összevetéséből való megállapítása bonyolódott dolog. De a folyó maga elvégzi e keresztmetszetek hatásának megállapítását úgy, hogy csak a megfigyelésre kell szorítkoznunk. A folyó vízszínének hosszanti metszete nem állandó ; az árhullámokkal változik mindenütt a helyi esés. Árvíz alkalmával kereshetjük valamely adott pillanatban valamely helyen az esést és kereshetjük ugyanott a maximális vízálláskor az esést. Az árvízi hosszanti metszet nemcsak a helyi körülményektől, hanem az árvíz kialakulásának módjától is függ. Mennél meredekebb az árhullám, annál nagyobb a helyi esés a levonuláskor. Ezért előre megállapítani egy jövendő árvíz