Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

181 Ha a felszín nagyon sima, akkor érdessé teszik, vagy éppen lépcsőzik; ha nagyon egyenetlen, az éles kiugrásokat leütik. A hasadékokat betömik, vagy átboltozzák. Néha a szétrongált tornyok alapja annyira ép, hogy az új torony részére a régi alépítmény fölhasználható. Az alapozás két főmódja különböztethető meg aszerint, amint a szikla a vízből kiáll, vagy a felszíne víz alatt van. Első esetben mindenekelőtt körülzáró gátat kell készíteni, mely védelmet nyújt az építéshez, másodszor mintaállványul is szolgál az alapozáshoz. Régebben a munkahely körülzárása fagerendákkal és deszkákkal történt. E faszekrények szétszedhető szerkezetűek. Később a szekrény sarokélei fémből készültek s csak az oldaldeszkázat maradt fa. Némelykor a zárógát egész váza vas ; de a kereskedelemben szokásos idomvasakból készül e vasváz és könnyen szétszedhető. E vázba aztán a deszkázat illeszthető. Gyakran és gazdaságosan használják a falazott körülzáró gátat, melyet téglából, cementhabarcstéglából, betontéglából, vagy cementzsákokból készítenek. Legjobb erre a céh a a cementzsák, melyet nem töltenek meg tömötten, hogy a sziklára és egymásra jól illeszkedhessenek. Kívülről gvorskötő cementtel vonják be, vagy portlandcementtel. Vagy egy zsákszélességben rakják vagy pedig egy sort hosszában s reá a másikat két keresztben fektetett sorban. Néha több lépcsőben készítik a zsáktöltést. A zsákokat vaskapcsokkal is szokták összekötni. Gyorsan lehet dolgozni velük s ez főszempont a hullámveréses és árapályos tengerekben. Bármiként készül is a zárógát. a munkásoknak eleinte — mezítláb vagy gumicsizmában — vízben kell gázolniok. Ha a szikla nem bukkan föl a vízből, a zárógát építése hasonló módon, cementzsákokkal történik. A mélyebb vízben a zsákok elhelyezését búvárok végzik. Máskor a nem árapályos tengerekben 8-szögletű vaskeretet állítanak búvár segítségével a sziklára s e keret hosszában lecsúsztatják a deszkákat. Néha pilléreket építenek búvármunkával s e pillérekhez illesztik a zárcdeszkákat. Vannak szeletszekrényes és szekrényes zárógátépítések is. Az előbbi esetben a köralakú zárógátat cikkekben szekrényekkel készítik egy központi szekrény körül. A szeletszekrények váza vasból van s kettős (finom és durva szemú) vashálóbélést kap. E bélésen belül öntik a betont. A háló megvédi a betont a szétfolyástól, de átengedi a cementtejet. A szeletszekrényeket búvárok alkalmas készülékek segítségével töltik meg betonnal. Erre a célra lehetőleg csöndes tengert kell kiválasztani, a munkát gyorsan végrehajtani (5—6 óra alatt), mielőtt a víz viharossá válnék, mert félig töltött szekrényt nem célszerű hátrahagyni. Az egyenetlenül maradt, félig kész betontestet a tengervíz gyorsan kimossa. Néha megosztják a szeletszekrényeket, ha a tengerjárás viharos és iövid ideig taitó hullámcsör.dek vannak. Ekkor minden szelet résszel könnyebben végeznek. A feneketlen szekrényes alapozást főként a Földközi-tengerben alkalmazzák, hol nincs árapály. Az ily alapozás gyorsan végezhető. Ez egységes nagy szekrényeket újabban vasbetonból készítik. Szerencsés dolog, lia a szekrény elhelyezése és megtöltése valamely csöndes időszakban történhetik, mert a félig töltött szekrényt a vihar betonnal együtt elsodorhatja. Még veszedelmesebb, ha árapályos tengerben alapozunk szekrénnyel. Ilyenkor a félig telt szekrény könnyen elsodródik s jelentékeny károk keletkeznek. Kis alap-