Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

176 mind telt, mind üres medencekor a belső harmadban marad s a nyomás egy ponton sem nagyobb a megengedhetőnél. A gát vízfelőli oldalának vízállóvá tételére sokféle módot alkalmaznak. A Maurice Lévy ajánlotta kútburkolat nagy gátak esetén nem ajánlatos, a kutak lent nagy nyomásnak vannak kitéve s csekély vastagságuk miatt nem vízállóak ; a kutak készítése pedig rendkívül drága. A felső gátoldal alagcsövezése, bár sokhelyen alkalmazzák, sok kellemetlenséggel jár. A csövek eldugulnak, nyilvántartásuk nehéz. Kutak és alagcsőhálózat kombinációja költséges is és nem sokkal jobb. Fődolog azonban a felső gátoldal vízállóvá tétele a cement bővebb adagolásával ; a cement gun ebben a dologban kiválónak bizonyult. A gát alapjának vízállóvá tétele szintén cementföcskendezéssel biztosítható. A legnagyobb gonddal kell felkutatni az alaptalaj repedéseit. Festett víz megmutatja a repedések útját. El kell tömni a nyílásokat, az alaptalaj finom csatornáit. Az Éléphant Butte-gátnál a cementhabarcs befecskendezéséhez, midőn a gát már néhány m magasságra fölépült, 120 t cementet, vagy homokcementet használtak és a fúrt lyukakba, mely a gáttalajba ért le, több, mint 240 tonna cementet sajtoltak be. De nagy gátaknál, hol a víznyomás rendkívül nagy, nem lehet elkerülni, hogy az alapozáson keresztül itt-ott vízszivárgás ne létesüljön. Hogy a víz mégis fölnyomást ne gyakorolhasson, a gát előtt nagy mélységben csövezést alkalmaznak, mely a vizet fölfogja és elvezeti. Ami a gát bírósságának számítását illeti, főszabály, hogy a gát egyetlen pontján se legyen húzás és törekednünk kell, hogy telt medence esetén a vízfelőli gátoldalon is nyomás maradjon. Továbbá a maximális nyomás sehol se legyen a megengedettnél nagyobb. A megengedhető nyomást előzően kísérlet útján kell megállapítani s ne legyen nagyobb, mint a törésnyomás 1/

8-a, 1/

1

0-e. A gátszelvény két ismeretlene. m és те, a két gátoldal hajlásszögének tangense, (a függőlegestől mérve), melyeket úgy kell megállapítani, hogy a falterület a minimum legyen. A gát fajsúlyát méréssel határozzuk meg. A maximális megengedhető nyomás a felső gátoldalon nagyobb lehet, mint az alsón, mert a felsőn csak a medence teljes kiürülésekor lép föl ez a maximum, mi ritkán fordul elő. A gátfajsúly növelése az építőanyagok helyes megválasztásával lehetséges ; továbbá nagy kőtömböknek a betonbasüllyesztésével is lehet ezt a célt elérni. Mivel a feszültség alulról fölfelé csökken a gátban, a cement adagolását is csökkenthetjük alulról fölfelé. De cementcsökkentést nem szabad a finom szemcséjű anyag mennyiségének rovására csinálni, mert akkor a gátunk vízeresztő lesz. Az alsó gátoldal közelében, hol a nyírófeszültség legnagyobb, a megengedhető nyírófeszültség a megengedett nyomófeszültségnek 1/

4-e legyen, ha 0'7 súrlódásegyütthatóval számítunk. Ezenkívül, hogy a gát bírósságáról jobb képet nyerjünk, szükséges az egyenlő maximális nyomások és egyenlő nyírások vonalának telt és üres medence esetén való megszerkesztése. Szükséges még telt medence esetén az izosztatikus vonalakat (melyeknek tangense minden ponton a főhatás irányába esik) és a csúszásvonalakat megszerkeszteni, mely utóbbiak állandó szög alatt metszik az izosztatikus vonalakat. Az alaptalaj vízállóságát biztosítani kell ; fölnyomás ne legyen az alapban ; vízkeringés ne legyen az alaptalajban ; a gát és az alaptalaj közt szoros kapcso-