Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

157 A többi körzetek medencéi is mind tartalék-mótorszivattyúkkal szerelvék föl. Az 1921. év nyara rendkívül száraz volt. A vízvezeték még nem volt készen s ezért szükség volt a lakosokat és állatokat ideiglenesen vízzel ellátni. Ezért automobil vonatokkal is szállítottak vizet. A caixi körzetben a csövek jórésze már le volt fektetve s ezért fölmerült a hasznosításuk gondolata. Ideiglenes medencét csekély űrfogattal nem volt érdemes készíteni, mert e medence nem szolgált volna tározásra, csak nyomáskiegyenlítésre. Ezért egyszerűen piezométeres csöveket állítottak föl könyökhajlatokkal, melyek csordulóul szolgáltak és ideiglenes mótorszivattyúkat állítottak föl a kút mellett. 1922-ben a béthencourti körzetben is ideiglenes vízellátást létesítettek hasonló alapon. A vízvezetékek üzembentartása céljából minden körzetben községi társulatok alakultak, melyek a víz árából tartják fenn a vízvezetéket és törlesztik a befektetés költségét. A víz árát nagyobbra szabták, mint az üzemi költség követelné, hogy fenntartásra és megújításra, valamint a tőketörlesztésre tartalékalapot gyüjthessenek. A vízvezeték a községi és nem a magánérdeket szolgálja. M in den községben egy nyilvános közkutat és egy hordótöltő csapot létesítettek. Az első berendezés az állam költségén létesült, A további, a magánérdekeket szolgáló berendezések a magánosokat terhelik. Máris jelentkeztek egyes gyárak, mint nagyfogyasztók. Egyes községekben megkezdték a házi vízvezetékek és csapok fölállítását. A víz szolgáltatása nem fog fennakadni akkor sem, lia minden házba bevezetik a vizet s a gyári fogyasztók el is szaporodnak, mert a víz megszerzése széles alapon történt. 12. A Bouillouse-gát vízállóvá tétele. (Travaux de consolidation et d'étanchement du barrage de la Bouillouse.) írta : Garau. Ez a tárológát a Tête völgyében, 2000 m magasan van ; leírását az 1913. évi Annales Y. füzete adja, Azért építették meg, hogy a Villefranche és Bourg-Madame közötti vasút, illetve a cassagnei vízerőtelep részére energiát szolgáltasson. A gát függőleges felső oldalán 5—5 m-re kiugrások vannak, melyekhez lapos boltozatívek támaszkodnak. A kiszögellések 2 m vastagok lévén, két-két kiszögellés közt 3—3 m széles kutak támadnak. A boltozatok tehát a gátfal burkolatát alkot ják. E kutak alján, a középső kúttól jobbra és balra gyűjtővezetékek húzódnak, melyek a vizet a középponti kútba vezetik. A burkolóboltozat faragott kőből és olyan habarcsból készült, melyben 1 m

3 homokra 600 kg cementet adtak. A gát teste csak közönséges falazat, melynek habarcsában 350 kg mész van. Éppen így az alap is, melyen a burkolat nyugszik, csak ilyen falazat, melybe üreget falaztak a gyűjtővezeték számára. Az alapozást 1 m mélyen süllyesztették be a gránitsziklába. A gát alsó oldalán bizonyos magasságig feltöltést alkalmaztak, hogy a hőmérsékletváltozás hatását mérsékeljék. A gátat 1904-ben kezdték meg és 1909-ben fejezték be. Mindjárt a gát elkészítése után észlelték, hogy a gyűjtővezetékben mintegy 20 1 átszivárgó víz folyik a balpartról és 4 1 a jobbpartról. A vízfolyás azonban egyre növekedett s 1918-ban csappal zárták el a vezetéket s ekkor a víz a kutakban