Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

146 П. MÁRCIUS-ÁPRILIS. 6. A Rove-alagút megépítése. (Note sur l'exécutition du Souterrain du Rove.) írta : Mathieu. A Rove-alagút, a Rhône—marseillei csatorna része s a Berre-tó és marseillei kikötő között elterülő Nerthe dombjai alatt megy át. Magát a csatornát Bourgougnon az Annales 1914. évi folyamában ismertette ; itt csak az alagút, megépítéséről van szó. Az alagút 7120 m hosszú, beleszámítva az északi fej munkáit ; egyenes irányú ; keresztmetszete 300—315 m

3 anyag eltávolítását követeli m-kint a burkolatvastagság változásával ingadozva. A keresztmetszet, melynek fenékszélessége (a vontató padkák felső éle közt mérve) 18 és 18-48 m közt változik, patkóalakú és vagy úgy épül, hogy csupán a patkók fölött létesül boltozat, vagy úgy, hogy a fenéktől kezdve tart az átboltozás. A kétoldali vontatóúti padkák szélessége 2•—2 m. Arra való tekintettel, hogy a nagy, 35 m merülésű hajók az édesvízben mélyebbre süllyednek, mint a tengerben, célszerű volt a csatorna vízmélységét 4 m-re venni. Az alagutat két részletben készítették : 1911-től a háború befejezéséig a vontatóutak fölötti részen dolgoztak ; csak 1920 óta készítik a vízvezető medret. A felső részen előbb 3 galériát hajtottak előre: a két vállon és a záradékon egyet-egyet. Aztán kiemelték a galériák közötti részt a középponti mag kivételével. Majd kifalazták a boltozatot s végül a középponti magot távolították el. A boltozatot 6 m széles gyűrűkben falazták úgy, hogy 6 m-es, egymással nem kapcsolt gyűrűkből van összetéve. A munkálatot néhány függőleges kút lemélyítésével gyorsították úgy, hogy az alagútkészítést több ponton kezdhették meg. A vállon lévő 2 galéria 10+10=20 m

2 metszetű, a záradéknál levő 5 m

2, ez tóbbinak kiszélesítése 20 m

2, a galériákat ívben összekötő tér 75—95 m

2, a középponti mag 75 m

2 keresztmetszetű volt. Három munkáscsoport dolgozott naponkint 8-—8 órát. Vasárnaptól hétfő reggelig 24 órai szünet volt. A fúrást sűrített levegővel működő kalapáccsal végezték. Egy-egy alsó galériához 11—12, a felső galériához 3—4 kalapácsot, a galériák közötti ív eltávolításához 80 kalapácsot használtak. A maghoz 120—130-at is. A fúrt lyukak 10—15 m távolságban voltak ; mélységük 0-9—12 m volt. Használtak különféle robbantó szereket. A 72%-os dinamit volt a legjobb a galériák és keményszikla kitöréséhez ; az 57%-os a lágyabb anyagban felelt meg. A folyékony levegő nem bizonyult jó robbanószernek, mert elhelyezése után rögtön kellett robbantani. Ami a dúcolást illeti, az 5 m

2 alatti szelvényű galériákat rendesen nem kellett kidúcolni. A nagyobb területűeket pedig igen. Néhol a szikla oly omlós volt, hogy az egész boltozatot dúcolni kellett, nehogy beomoljon. E dúcolás 6 m hosszú gyűrííkben történt. A galériákkal naponkint 5'50 m-rel haladtak előre. A maximális napi földmozgósítás 470 m

3 volt a háború előtt. A magból 24 óra alatt 520 m

3-t emeltek ki maximumban. Manapság 1200—1400 m

3-t emelnek ki. A déli bejáró anyagát hajón szállították és a tengerbe hányták. Az északi bejáró anyagát a Bolmon-tó déli partjaira szállították és ott raktározták 4 km-re az alagút bejárójától. Az anyagszállítás az alagútban légnyomásos és közönséges