Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

140 bevégezték kedvező hatásukat. Sir Charles Hartley is abban a véleményben volt, hogy a megépített hullámtörők hosszú időre biztosítják a kedvező torkolati bejárót, de nem mondja, hogy örökre. A hosszú idő immár letelt, a delta előre épült s most már a meglévő hullámtörők elégtelenek a mélység biztosítására. Ezt mutatja a kotrás fokozódása. Míg 1900—1909 közt 3,600,000 tonna volt a kotrás, 1910—1919 közt 9,390,000. Az 1921. július 20-án megejtett mérés szerint Szulina 12%, Szentgyörgy 20%, Kilia 68% vizet vezetett a Duna összes vízmennyiségéből ; 1856-ban 7, 30 és 63% volt a megoszlás. A Kilia-ág hordaléka kiterjedt fokot épített a Szulina-torkolat elé s ez a fok megvédte a Szulina-ágat az északi viharoktól. A tengerparti áramlat délről észak felé haladó zátonyt mozgat,a Kilia hordaléka északról dél felé halad. De a fok hatása egyre csökkent. A kétféle hordalékmozgás találkozása a torkolat előtt elősegítette a rekeszzátony fejlődését. Hogy a bajon segítsenek, két mód állott rendelkezésre : 1. a hullámtörők meghosszabbítása kapcsolkozva csekély méretű kotráshoz ; 2. a mélység fenntartása csupán folytonos erős kotrással. Manapság, hogy roppant erősségű kotrógépek vannak, sokan gondoltak arra, hogy pusztán kotrással tartsák fenn a torkolati bejárót. De a tapasztalat arra tanít, hogy a fixművek építése nagyban megkönnyíti a bejáró fenntartását. Példa reá Port Said kikötője, melynek bejáróját egyetlen vihar 1908-ban két nap alatt 900,000 m

3 hordalékkal, 1911-ben 4 nap alatt 3,300,000 m

3 hordalékkal torlaszolta el. Mióta azonban a nyugati mólót a 10 m-es mélységig meghosszabbították, alig kell kotorni a bejárónál; 1918-ban már a kotrás 114,000 m

3-re csökkent. Ezért Szulinánál is elhatározták a hullámtörők meghosszabbítását. Az volt az első kérdés, hogy megtartsák-e a hullámtörők eredeti hajlását? A régebbi tanulmányok a keleti irányban való kiépítést tették megokolttá és ha mégis a régi hullámtörőket K% ÉK felé építették, ez csak a hajók könnyebb bejutása miatt történt. De mi sem okolja meg, hogy újabb északfelé hajlítást tegyenek a meghosszabbításban. Ezért az eredeti K%ÉK hajlást tartották meg. A második kérdés volt, hogy mennyire hosszabbítsák meg a mólókat ? De e kérdésre csak a tapasztalat adhat biztos választ. Akár túlhosszú, akár túlrövid hullámtörő nem felel meg a célnak. A vezéreret a déli zátony mindegyre ÉK-i irányba tolja s erős törést mutat a hullámtörők irányával. Ezért a vezéreret vissza kell vinni a hullámtörők irányába. Ha elegendő kotrógép állana rendelkezésre, az új vezetőér kikotrásával lehetne kezdeni a munkát, mialatt a régi vezető ér fenntartásáról is kellene gondoskodni, míg az új elkészül. A hullámtörő csak ezután készülne el az új hajóút védelmére. De ez az eljárás költséges volna. Jobb, ha mindjárt a védő hullámtörő megépítésével kezdik a munkát, mert az új hajóút védelem nélkül maradna. Ha a déli hullámtörőt a régitől 500 m-re elkezdik építeni a rekeszzátonyon, gazdaságosan lehet a munkát végrehajtani. A déli hullámtörő fölfogja a parti áramlat hordalékát s az északról jövő hordalékot a Dunaág áramlása viszi tova. Ha előbb az északi hullámtörő darabja épülne meg a rekeszzátonyon, a helyzet kedvezőtlenné válnék, mert az északról jövő hordalék eltorlaszolná a jelenlegi hajóutat s megnövelné a kotrómunkát. Míg a déli hullámtörő építésének megkezdésével ily baj nem állana elő. De a déli hullámtörővel egyidőben az új hajóút kotrásához is hozzá kell kezdeni. Ha már 300 m hosszú darab