Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - XI. Szakirodalom
132 A délvidéken ezen a. téren kedvezőtlen tapasztalatokat tettek. A kongresszus ezért nem is mondta ki általánosságban a vasúttal kapcsolatban, a vidék villamosítását. Másodsorban az elektrokémiai és elektrometallurgiai alkalmazás főként az erőtelepek maradékenergiájának elhelyezése és hasznosítása dolgában jött szóba. Megvitatták a kisipar villamosítása kérdését. Volt jelentés a villamosenergiának a földmívelésre alkalmazásáról. Cavaillès abban a nézetben volt, hogy a villamoshálózat kifejlesztése mindig az ipar érdekében történik elsősorban s a villamosenergiának a földmívelésre alkalmazása csak az ipari hálózattal kapcsolatban gazdaságos. Ha már a villamosenergia a városokba jut, akkor a mezőkrevitele sokkal könnyebben megtörténhetik. A városoké a főhálózat, a mezőgazdaságé a másodrendű. Míg a tisztán mezőgazdasági energiahasználat fejenkint és évenkint átlagban 5—10 kilowattórára rúg addig, ha a kisipar is hozzászegődik fogyasztónak, 20 kw-óra és a 25 kwórát csak ritkán haladja meg. Ez adatok azonban nem egészen megbízhatók, mert nincs elég tapasztalat ezen a téren. Foglalkozott a kongresszus a megyék (départementok) villamosításával is. Fölmerült az a nézet, hogy a nagyfeszültségű főhálózat és a kisfeszültségű, hasznosító, másodrendű hálózat közé egy harmadik, tápláló hálózatot iktassanak-e be ? Különösebb eredményre a vita nem vezetett. Megvitatták a közcélra használt áram tarifáját. Jaubert szerint a vízierő engedélyezésekor nem a termelt energia %-ában kell kifejezni a közcélú áram mennyiségét, hanem határozott számban, mely független a vízjárástól. A kongresszus elfogadott határozatai közül az energia termelésére vonatkozóan a következőket közöljük : 1. Szabad verseny legyen az alapja mindenféle elektromosenergia-termelésnek. Az államnak nem kell pénzbeli segélyt adnia az üzleti vállalkozásnak. 2. A termelt áram nagysága észszerű mértékben nagyobb legyen, mint amekkora éppen a szükséglet. Az energiát nemcsak belfogyasztásra, hanem szállításra, sőt kivitelre is lehet termelni. 3. Ha a vízjogot magánosok és testületek kérik (község, megye stb.), akkor — különben egyenlő körülmények közt — az engedélyt a községnek kell adni. 4. Az államnak a vízierőtelepek építéséhez való pénzbeli hozzájárulása elsősorban ama vállalatoknak legyen fönntartva, melyek az energia jobb szétosztását biztosítják, másodsorban, melyek a termelt energia minőségét tudják megjavítani és harmadsorban azoknak, melyek egyszerűen csak energiát termelnek. Az energia jobb szétosztása alatt itt azt kell érteni, hogy azokról a helyekről, hol az energia bőségben van, elvezessék oly helyekre, hol szükség van reá. Az energia minőségének megjavítása alatt az energiamennyiség folytonossátételét, a víz tározását, völgyzárógátak építését kell érteni. 5. Az erőtelepek állami ellenőrzésének, illetve igazgatásának mértéke a nyújtott pénzbeli segéllyel legyen arányos. 6. A meglevő telepekből előbb a maximális energiái kell kifejleszteni, mielőtt újat építenénk a közelükben. 7. Hogy a maximális energiát termeljük, állami hozzájárulás esetén elsősorban a fövízfolyáson levő lépcsők hasznosítására kell törekedni és nem ama mellékfolyók hasznosítására, melyek a főfolyó szabályozásában nem vesznek részt.
