Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

122 3. Folyóiratok szemléje. (Compte rendu des périodiques.) Acélmintázat egy partfal építéséhez. (Engineering News-Record, 1921 nov.) A Szajna torkolati öblének hajózó útvonala. (Le Génie civil, 1921 febr.) A rangooni új kikötőmedencék. (Engineer, 1921 nov.) Az úszó dokkok gépezete (U. o., nov., dec.) A házi szemét kezelése. (Le Génie civil, 1922 jan.) A Felsö-Rhöne vízereje, a Grésini-telep. (Le Génie civil, 1922 jan.) II. MÁRCIUS-ÁPRILIS. 4. Az árvizek előrejelző módjai. (Sur les procédés d'annonces des crues fondés en théorie et leur équivalence.) írta: Edmond Maillet. Flamant Hidraulikája 3 kiadásában ellentmondást lát az árvizeknek a vízhozomány alapján nyugvó elméleti és a tapasztalati úton lehozott módszerei között. Éppen így Pigeaud is (1. az Annales 1919 júl—aug. füzetét) elítéli a tömeggörbéknek és a levonulás idejének együttes alkalmazását. A szerző azt hiszi (1.

a Comptes Rendus de l'Académie des Sciences, 1901

1.szem., továbbá a Journ. de l'École polytechnique 1901. és 1903. évfolyamait), hogy első megközelítésül, midőn csak a vízmérce-állomások adatait hasonlítjuk össze (hol a vízállások és vízhozomány közt q=f(h) összefüggés van) s midőn eléggé megfelelő eredményhez jutunk, e módszerek elméletileg körülbelül egyenértékűek. De mind e tapasztalati módszerek egy alapra hozhatók : a vízhozomány módszerére. Legyen valamely vízfolyás hosszában, hol mellékfolyók nem ömlenek Ьз. A

2 a felső, A

1 az alsó vízmérce, h

2 a felső> h

1 az alsó vízállás, q

2 a felső, q

1 az alsó vízmércén a vízhozomány. Akkor qi=

zf

í(h

1), q2=fz(h

2). A q

1 és q

2, valamint h

1 és A2 megfelelnek egymásnak, midőn q

l=q

2 s ekkor f

1(h

1)=f

2(h

2). Ha ismerjük a vízmennyiség és vízállás összefüggését kifejező görbéket A, és A

2 állomásokon, a h

L és h

2 vízállások meghatározhatók belőlük. Ha csak a maximális vízállások összefüggését keressük, akkor a leérkezés idejének figyelembevétele nélkül előző észleletek egybevetéséből megállapíthatjuk, hogy bizonyos felső maximumoknak minő alsó maximumok felelnek meg. Ha más vízállásokat is előre akarunk jelezni, akkor a leérkezés idejét is számításba véve, megszerkeszthetjük néhány árhullámból a f

x(h

x) — f

2(h

2) összefüggést némi tapogatózás után. Legyen Ah

1 = h'

l — h

1 és Ah

2 = h'

2— h

2, akkor Д = A A h

2, mely a vízállásváltozás törvénye, lia A lassan változik h

2 és ДА r vei. A állandó, melyet kísérlettel határozunk meg. Ha valamely B

1 állomás fölött két mellékfolyó ömlik be, melyeken B

2 és B

3 állomások vannak, hasonló okoskodás alapján nyerhetjük, hogy majdnem per-