Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

116 kimosása céljából a sajtolás művelete alatt fölfüggesztik időkint a sajtolást. Ha a műveletet befejezték, akkor a lyukakba vizet sajtolnak egy kissé nagyobb nyomással, mint aminőt az alapnak elviselnie kell. Elephant Butte-nél a víznyomás <H) m lévén 70 m nyomást alkalmaztak. Az átmenő víz mennyiségének egy bizonyos megszabott mennyiségnél nagyobbnak nem szabad lennie. (Elephant Butte-nél 13 liter óránként.) A beton öntése a gátban Г2- Г 8 m-es vízszintes rétegekben történik ; nem döngölik, csak elegyengetik, a fölös vizet a felszínéről lemerik. A gátat több, függőleges síkkal elkülönített részben öntik. Két-két gátrész között néha aszfaltbevonatot helyeznek el, hogy a részek ne tapadjanak egymáshoz. Ha kőtuskókat is süllyesztenek a betonba, e tuskókat előbb jól megmosnák. A betonszekrényt a betonnyomásra jó erősen számítják. Fa- és vasszekrényeket használnak erre a célra. A betonöntő szekrényeket olyan pontosan számítják, mint magát az építményt. Az alapot néha alá csövezik. E csövek az ellenőrző galériából indulnak ki, a gát alatt néha 15 m mélységben húzódnak. Arra szolgálnak, hogy a gát alatt átszivárgó vizet összegyűjtsék és elvezessék, nehogy fölnyomás létesüljön. Rendesen 3-mre vannak egymástól és 0"15—0-3 m átmérőjűek. Újabban a cementsajtolás után, a gát és szikla átfúrásával készítik őket. Az illeszkedő hézagokat úgy készítik, hogy a faltestdarabokban rovátékokat csinálnak, vagy pedig egy vagy két kutat (egyik mászható) csinálnak a hézagokban. Néha a csővonal és a felső oldal közt rézlemezt illesztenek be egyenesen, vagy tört vonal alakjában. A Keokuk- és Wilson-gátnál az egyes gátrészletek külső (vízfelőli és ellentett) oldalán 1 m mélyen kátrányozott papírt tettek be. Ha hidegben falaztak, 3 papírt alkalmaztak. Azt tették föJ, hogy a fagy 1 m -nél mélyebben nem érezteti hatását s ezért csak itt akadályozták meg a falazatrészek tapadását. A nagyobb hidegben falazott részek melegben jobban terjedvén, nagyobb nyílást kellett részükre készíteni. A papír a falazás után elromlik s nem tesznek újat helyette. Néha az ívben épült gátban is készítenek összehúzódás-hézagokat, néha nem. A repedések a gátban sugáriránytól eltérők is lehetnek s ekkor a gát már nem működik boltozatként s ekkor a hézag hiánya érezhető. A terjeszkedő hézagok távolsága nem megy 12 m alá. Rendesen 30 m a távolság oly módon, hogy minden 30 m-re felülről az alapig terjedő függőleges hézagokat készítenek s közbe egyet-egyet felülről a gát félmagasságáig érőt. A gát vízfelőli részébe csőrendszert illesztenek, hogy az átszivárgó vizet fölfogják és elvezessék. E 3 m-re elhelyezett csöveket galériák kötik össze. A vízfelőli gátoldalt vízállóvá kell tenni. Erre a célra a következő anyagokat használják: 1. A Sylvester-ïê\e keveréket. Először szappanoldattal (75 g literenként) vonják be a gátfelszínt, azután 24 óra múlva timsóoldattal (12"5 g literenként). Az Upper Otay-gátnál kitűnő eredményt értek el vele. 2. A kövek közötti hézagokat 5 cm mélyen kikaparják s aztán 1 : 1 keverékű cementhabarccsal kikenik. A Cheesmann-gátnál ez eljárás kedvező volt, a New Croton- és Pathfinder-gátnál nem akadályozta az átszivárgást. 3. A gátfelszínt homokfúvással megtisztítják s aztán 6 mm vastag cementhabarcsbevonatot föcskendeznek (cementpuska segítségével) reá. 6 mm-nél vastagabb réteget egyszerre nem vihetnek a falra, de ismételt ráföcskendezéssel a réteget vastagítják. A cementpuska csövét merőle-