Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

108 Az ily tandem-gátak észlelése kényelmes ugyan, de egyidejű észlelésük ugyanoly műszerekkel nem egyszerű dolog. A Moulin-Rouge-csatornán a felső gátnál a kútban a vízmagasságot úszó segítségével észlelték, mely írókészülékkel ellátva, óraművel forgatott hengerre pontosan jegyezte a vízmagasságot. Ugyanily készüléket alkalmaztak az alsó kútnál is. Ezenkívül alkalmaztak közvetetlen mértéket is, melyet csavar segítségével leeresztettek mindaddig, míg egy tű hegye a víz színét érte. A vízszin magasságát a gát fölött, a gátkorona magasságára vonatkoztatták. Erre a célra különleges mérőberendezést és módszert állapítottak meg. A felső gát vízemésztésének magállapítására néha közvetetlen módszert is alkalmaztak. Ha a felső gát fölött a vízszín állandósult, vagyis a gáton folyton állandó víztömeg bukott át, hirtelen elzárták az alsó gátszelvényt úgy, hogy a két gát között zárt medence létesült. A felső gáton ez alatt folyton ömlött az állandó vízmennyiség. Ekkor a felső gáton átbukó víz megtöltötte a két gát közötti medencét, melynek s felszíne ismeretes nagyságú volt. A vizet addig hagyták folyni a medencébe, míg elérte a felsőgát koronamagasságát, mialatt észlelték a megtelés t idejét másodpercben kifejezve. Ha n volt a medence kezdeti, n' a végső vízszínmagassága, akkor a felső gáton átfolyó q vízmennyiséget n'—n képlet adta meg. Azok az éles szélű gátak, melyekkel a kísérletek történtek Г8, Г6, Г2, 0'8 és 0-4 m szélesek voltak, tehát a csatorna a legszélesebb gátnál is 20 cm-rel szélesebb volt. A gát deszkából készült, melyet a nyílás mentén acélbádog kerített körül ; a bádog szélét ferdén metszették le. Az átbukó víz összehúzódó alakját a gáttól lejjebb, 0-10 és0"45m-re pontosan fölmérték. A gátaknak kétféle, 0'8 és 0'4 m magasságot adtak a fenéktől számítva ; illetve pontosabban mérve 0-814 és 0'412 m-t. A különféle gátszélességekkel kombinálva tehát összesen 10 esetben határozták meg a vízmennyiséget és számították ki a Dubuat-féle iskolai képlet q = mlh Y2gh m együtthatóját. E képletben q a keresett vízmennyiség, l a gátszélesség, h a vízmagasság a gát fölött (a gát küszöbétől számítva). A szerző ezenkívül H-xal jelöli a tarázott (összehasonlító) gát fölötti vízmagasságot ; Ж-mel ugyanezen gát bukóképletének együtthatóját úgy, hogy A kísérletek egy részében a felső összehasonlító gát oldalkontrakció nélküli volt iigy, hogy reájuk a Bazin-féle képlettel lehetett megállapítani a tömegtényezőt. Bazin ugyan nem kísérletezett 0-814 és 0"413 m magas gáttal, de közbesítéssel könnyű volt megállapítani a megfelelő együtthatót, melyet a különféle nyomásmagasságokra vonatkozóan a szerző táblázatban közöl. Ezenkívül a fönt megjelölt esetekben közvetetlen méréssel is ellenőrizte a szerző a tömegtényezőt s Bazin képlete és az új kísérletek jól összevágtak.