Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VI. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése

134 érdekeltség hozzájárulása nem folyt be teljesen. Ez volt az oka, hogy ezévben a munkát csak márciusban, továbbá október 21-től november 11-e között lehetett folytatni 5105 m

3 földmozgósítással, amivel az összes földmunka 62,940 m

3-re emelkedett, jóval felülmúlva az 1924-ben előirányzott 50.000 m

3-t. Ezt az időközben történt nagymérvű iszapolódás érthetővé is teszi. A keresztezési műtárgyra a 8. sz. ábrán látható terv alapján hirdettek versenytárgyalást, azonban ismét oly feltételekkel, mint 1914-ben történt, t. i. hogy eltérő tervvel is tehető ajánlat. Hat pályázó közül dr. Sabathiel Richárd műegyetemi magántanárnak és Mattyasovszky László oki. mérnöknek a 11. és 12. számú ábrákon látható tervét fogadták el kivitelre 40.693 P 20 f vállalati összeggel. A terv elvi tekintetben nem sok eltérést mutat a hivatalétól, azonban a vasbetétek fokozottabb alkalmazásával és a felső boltozat mellőzésével teljesen négyszögalakú, 1-50 X 2-80 m méretű bujtatót létesít. Az esetleges árvizek és jégzajlás lebocsátására a bujtatócső feletti zsilipnyílás szolgált, mely felhúzható táblával zárható le. A 700 literes állandó vízmennyiség lebocsátására a 13. sz. rajzon látható önműködő billenő-táblát alkalmazták, mely az engedélyezettnél magasabb vízszinek bekövetkezését akadályozza meg. A bujtató megépítése nagyobb nehézségek nélkül sikerült, bár a munkát nehezebb körülmények között hajtották végre, mint azt a tervezésnél gondolták, mert a Vadász-patak medrét már időközben megnyitották és így a talajvizén kívül a patak vizének állandó elvezetéséről is gondoskodni kellett. A talaj felszíne alatt 2-50—2-60 méter mélységben durva kavicsréteg van, melyből esőzés idején másodpercenkénti 35—40 liter víz került felszínre. Tekintve, hogy a kavicsrétegbe 1-95 méterig kellett lehatolni, úgy a földkiemelést, mint a betonozást állandó szivattyúzás mellett kellett végrehajtan' (5—6 képek.) Eleinte a betonfenék alatt a cső alsó végén létesített gödörből történt a szivattyúzás, később a betonfenék elkészülte után, a felső végén is szivattyúztak. Némi nehézséggel járt a két szivattyúnyílás utólagos betonázása. De végül ez is sikerült. A keresztezés helyén a Vadászpatak medre burkolatot kapott. Ez a helyszínén készült betonkövekből készült. (7. és 8. képek.) A bujtató nincs szádfalak közé fogva, az átvételnél mindamellett megállapították, hogy a betoncső belseje száraz és nem engedi át a talajvizet. A bujtató felső nyílását a 9. sz. kép mutatja, a patakokba torkoló árapasztó zsilipet pedig a 10. sz. kép. Utóbbin a mederburkolat is látható. A bujtató kiviteli költsége a 40,693 P 20 f előirányzattal szemben 40.185 P 89 f volt, vagyis a kiviteli költség az előirányzat alatt maradt, ami néhány kisebb eltérésből ered. Ismertetésünk során talán hosszasabban időztünk a bujtató terveinél és kivitelénél, de ezt azért tettük, mert a műtrárgyra 40 év alatt 5—6 különféle terv készült s ezek jól mutatják az építéstechnika fejlődését. Az első tervek még betontömegekkel vagy vascsövekkel óhajtották a kérdést megoldani, az újabb terveknél pedig már fokozottabb mértékben lép elő a vasbetétes beton, míg végül a kivitelnél egy elég egyszerűen megszerkesztett vasbetoncsövet alkalmaztak, amely úgy az alapozás, mint a szádfalak tekintetében könnyítéseket engedett meg. Hasonló fejlődést mutatnak a hidak is. Az első tervezés többjármos fahídjait 1907-ben a dr. Zielinski-féle középjármos vasbetonhíd váltja fel.