Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

91 építettek, hogy a legzátonyosabb folyószakaszt megkerüljék. De így is csak az 5 m merülésű hajók juthattak Nantesig, még pedig két, egymásután következő dagály maximumát hasznosítva. Az 1903. évi törvény végre elrendelte a Nantes alatti folyószakasz olyan szabályozását, hogy a 6 m merülésű hajók Nantesba mehessenek. A Loire Nantes alatti szakasza nemcsak az árapály, hanem az árvizek hatása alatt is áll. Némelykor több, mint kétszer annyi víztömeg van dagálykor a torkolati öbölben, mint más alkalommal. A folyam árvizi tömege bizonyos folyami vízállás és bizonyos dagályvízálláskor jóval több, mint a dagály tömege. Az árvizek az apályra kiváló hatással vannak. Ha a folyam kevés vizet hoz, nagy dagálykor a vízszín Saint-Nazaire és Nantes közt majdnem vízszintes ; csak 10 cm-rel magasabb Nantesnál, míg kisdagálykor a különbség 50 cm. Apálykor Nantes és La Martiniére közt majdnem vízszintes a folyam felszíne (esés csak 4 cm), de La Martini éren alul Paimboeufig az esés figyelemreméltó. Az árapály játéka Saint-Nazairenél 1-93 és 5-40 közt változik, Nantesnál 2 m és 3-16 m közt, A szabályozó munkálatok következtében Nantes környékén a kisvíz szintje egj.re lejebb száll, vagyis a tengeri apály egyre jobban érezhetővé válik, minél szabadabban járhat ki és be az árapály. Ez nagyon kedvező a fenékhátak helyzetére. Mert kisvízálláskor a folyam vízhozománya csak annál jobban leviheti a fenékhátak tetejét s így a vízmélység megnövekedik, mivel a dagály szintje a szabályozások következtében nem száll le. A hajóutat részben homok, részben iszap tölti fel. A homok felülről jön, a folyó hozza. Apadáskor a zátonyok gyorsan keletkeznek. Aránylag csekély térfogatúak. Léchalas szerint évenkint 1,000,000 m

8-re tehető a folyam homokhozománya, melyből 600,000 m

3-t a parti lakók kiemelnek, 400,000 m

3 zátonyként rakódik le a torkolatnál s részben bejut a tengerbe. Legfölebb 400,000 és 1,000,000 m

3 közé tehető tehát a homok mennyisége évenkint. Az iszap is felülről jön, de nem ülepedik le apadáskor s csak a víz zavarosságát okozza. A folyam medre agyag, melyet a folyás csak lassan bont meg, főként mert rendesen homok borítja, helyenkint 3 m vastagságban. Néhol sziklapadok okoznak hajózóakadályt. Mivel a 6 m merülésű hajók számára kellett biztosítani az utat, a vízmélységnek Nantes és a tenger között legalább 6-4 m-nek kellett lennie legkisebb dagály esetén. A fix műveknek olyanoknak kell lenniök, hogy a 6-4 m-es mélységet biztosítsák s aztán kotrással esetleg nagyobb (8 m) mélység is elérhető. Az 1903. évi törvény a 6 m merülésű hajók részére mondotta ki a szabályozást. Crahay de Franchimont szerint megszerkesztették az útgrafikont, mely megmutatja, hogy mely időben (illetve órában) állanak elő bizonyos vízmagasságok az egyes állomásokon dagály és apály idején. A hajó, melynek sebessége ismeretes, e grafikon segítségével tájékozódhatik, hogy mikor mekkora vízállást (tehát megfelelő vízmélységet) találhat az egyes pontokon. E grafikonból megállapítható a minimális vízmagasság, melyre a szabályozást alapítani kell.