Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

83 Audebeai bey szerint a baj ott mutatkozik, hol az altalaj kötött és a feltalaj vízeresztő. Ekkor a beszivárgó víz oldalt terül el s nem mehetvén az altalaj vizeibe, a kötött réteg felső színén halad tova s mesterséges talajvízszínt hoz létre, mi bizonyos magasságot elérve veszélyessé válik a gyapot gyökereire. Az öntözés is hozzájárulhat e mesterséges talajvízszín megemeléséhez. Ha az altalaj kötött, a talaj magában véve is rossz, mert az öntözés vize csak nehezen folyik el ; ily helyeken csak mérsékelt öntözés való. Ha az altalaj vízeresztő, a beszivárgás nem okoz bajt s a föld kitűnő termőképességű. Ha a feltalaj áteresztő s az altalaj is, akkor a beszivárgásnak nincs káros hatása, ha csak az altalaj nem vékony és kötött rétegen nem nyugszik. A baj ismeretes lévén, gondoskodni kellett az orvoslásáról. Az öntöző csatornák vízszinének leszállítása az egyik mód. De a talajt meg kell szabadítani a sójától is, mely néhol a felszínre emelkedve kivirágzik, néhol csak a földben marad, de a termést gyöngíti. A sót csak fokozatos kimosással lehet eltávolítani. A legjobb, ha a vizet huzamosabb ideig pihentetjük a felszínen s aztán mély lecsapolás segítségével a sót kivonjuk a talajból. Vannak Egyiptomban természetüknél fogva rossz földek, melyeknek fel- és altalaja vízálló, legalább is csekély melységtől lefelé. Ily helyeken az öntözés állóvizet létesít, mely elfojtja a növény gyökereit, meggátolja fejlődését s csak vizi növények (nád stb.) teremnek rajta. Lecsapolással e földek megjavíthatok, ha nem is válnak kitűnőekké. A deltában a földek, melyek a parti tavak mellett feküsznek, erősen vízálló agyagréteggel borítvák, mely alatt a folyó árvízi hozományának egy része nyomás alatt a tengerbe áramlik. Ha e kötött réteg nem volna, a terület művelhetetlen lenne, mert a tengerrel közlekedő víz felszínre törne és sóssá tenné a talajt még 60 km-re is a tengertől. E területeket a parti dúnék védik a tenger felől. Lecsapolással a talaj sóssága megszűnik s a talajvíz megfelelő szinten tartható. Egyébként a talajvíznek mesterséges úton megszabott szinten tartása a növényzet fejlődésére kedvező. A gyapot pl. még kevéssé mély talaj vízszín esetén is szépen nő, mert gyökereit ilyenkor vízszintes irányban terjeszti szét. A régi árasztó öntözőmód megvalósította a delta földjeinek sótalanítását a hosszú vízborítás segítségével. A deltán ezért a fáráok idejében sok város épült azokon a helyeken, melyek ma műveletlenek, vagy éppen víz alatt vannak. Egyébként észlelték azt is, hogy északi Egyiptom évszázados süllyedésben van, bár a folyó lerakodó iszapja e süllyedést kiegyenlíteni igyekszik. De a Jézus születése utáni II. századtól számítva a süllyedés mégis 2-3 m-re tehető. Ez nem akadálya a delta megmívelésének. Sőt lecsapolás után a nem mély parti tavak is mívelhetőkké válnának. Mivel a térszín nincs magasan a tenger fölött, mély lecsapolás csak úgy lehetséges, ha vízemeléssel kötik össze. A delta egyébként nem sík, bár nincsenek rajta nagy magasságkülönbségek. De a Nílus ágai behálózzák ; minden ágnak a partja fölmagasbodik, ami a hordalékos, kiöntő folyók általános tulajdonsága. Vagyis a delta hátakkal és laposokkal van behálózva. E laposok kínálkoznak a főlecsapoló csatornák helyéül. A földeket 3*