Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

80 A történelem előtti időben Egyiptom egyszerűen a Nílus árvízi medre volt, honnan, ha a víz visszavonult, a nádas mocsarak közt sietve arattak. De a lakosság később észrevette, hogy jobb módja is lehetséges a víz hasznosításának. Gondoskodtak csatornákról, töltésekről, sőt a víznek a Moeris tavában való tározásáról is. Egyiptom fölvirágzott, de a fáráók hatalmának eltűntével fokozatos, lassú hanyatlás állott be a földművelésben a XIX. század első negyedéig. Ekkor nemcsak a két Nílus alatti, hanem az egyesülés fölötti szudáni sivatag egy részét is termővé tették. A hasznosítás mértéke a kormányok tevékenységétől függött s az öntözés mindig állami feladat maradt. Hogy nem tudtak nagyobb területet művelés alá fogni, nem a termőföld hiányában, hanem a Nílus vízhozományának elégtelenségében rejlik és talán elkövetkezik az idő, midőn minden vizét hasznosítják s akkor csak a vízhasználat állandósítására hoznak törvényeket. Az angol uralom lehetővé tette Szudán termővé tételét s a Nílus vizének elvonása legfölebb Abessziniában történhetnék, honnan a folyó vizének és iszapjának legnagyobb részét kapja (75 milliárd m

3 vizet a 110 milliárdból). De Abesszinia jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a vizet saját céljára elvonja s így teljes tömegében az alsó vidék kapja meg. Az abesszíniai vízelvonás kérdése egyébként már a két ország (Egyiptom és Abesszinia) közt tárgyalás alá került s az 1902. évi Harrington-iê

\e szerződés értelmében az abesszíniai Négus kötelezte magát, hogy a Kék Níluson nem épít gátat, nem készíti meg a Tzana vagy Szobát tavakat csak az angol és szudáni kormányok közös megegyezésével. A Nílus vízhozománya száraz esztendőben, midőn 75 milliárd m

3-re száll le 110 milliárdról, teljesen Egyiptom részére van fönntartva s az angol Szudán csak a fölösleget kaphatja. A megállapodás szerint árvízkor (júl. 16—nov. 10) Szudán 1000 m

3-t hasznosíthat a Kék Nílusból, nagy árvízkor (nov. 10—febr. 28) az egész Kék Nílust, kisvízkor (febr. 28-tól—júl. 15-ig) semmit. Mivel Szudán éghajlata alatt a gyapot korábban érik. mint Egyiptomban, a Szudán részére engedélyezett vízmennyiség megengedi nagy területek termővé tételét. A Fehér Nílus tehát egészen, a Kék Nílus pedig a száraz időszakban teljesen Egyiptom rendelkezésére áll. Jelenleg tehát Egyiptom el van látva vízzel. De mindig így marad-e? Vájjon Szudán, ha egyszer a termelés megkezdődött, nem fogja-e fokozottabb mértékben követelni a vizet? Lehet, hogy a ma még közös fennhatóság alatt álló két állani között a jövőben összeütközésre kerül a dolog. Ma már kezdenek Szudánban viruló oázisok keletkezni a sivatag közepett. A két Nílus egyesülése közötti félszigetszerű föld, melyet Zsézirának neveznek, iszapból épült föl s csak azért sivatag, mert nem öntözik. De másutt is millió hektárra megy a művelhető s még nem művelt föld Szudánban. Ezidőszerint csak még nagyon kis terület, körülbelül 500,000 ha hasznosításáról van szó ; e terület ama csatorna mellett fekszik, mely vizét a Kék Níluson Sennár mellett (250 km-re fölfelé Khartumból) épülő gát segítségével veszi s mely vizét Khartum fölött 50 km-re öntözné szét. A munkálatok 3 millió font sterlingre rúgnának. A munkálatok keresztülvitelére már megtörténtek az intézkedések. De Egyiptom sem marad hátra. Dsebel Aulinál Khartum fölött néhány km-re a Fehér Níluson 4- x/

2 milliárd űrfogatú tároló medencét tervez az asszuáni tároló kiegészítésére. Egyiptom földmívelése a XIX. század kezdetével változott meg.