Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XVII. Kisebb közlemények
68 Vékony, 0-12—0-15 m vastag rétegekben jó földből készítették, melybe 5% durva homokot vegyítettek és rovátkos automotoros hengerekkel tömítették. Hengerelés után a rétegek 0-08—0-10 m vastagságra csökkentek. A gátat szélesebbre készítették a tervezettnél s aztán a végleges vastagságra vágták ki, mert a széleken a hengerelés nem ad elég tömöttséget a földnek. A burkolatát habarcságyba fektetett nagy lapos kövekkel 0-2 m vastagságra készítették s a közöket agyaggal tömték ki. Az őrfal lenyúlik a vízálló rétegig ; habarccsal készült falazatból áll. A vízkivétel emeletes zsiliptáblákkal ellátott torony segítségével történt ; a zsiliptáblák a toronytól a koronáig terjedő hídról kezelhetők. Az ürítőcső a gáttesten megy át. A csorduló a gát mellett a termett talajon készült. A gát bekötése a partoldalakba betonfalak alkalmazásával történt, melyeket az őrfal meghosszabbításában készítettek. A gát alapszélessége 64 m ; magassága a beágyazástól mérve 22 m, hossza a bekötések nélkül 362 m, a bekötésekkel 523-6 m. 1909 okt. 20-án a gátőr a korona alatti padka hosszában mintegy 8-5 m hosszú 2—3 cm széles repedést látott, bár előzően semmi előjele nem volt ennek a repedésnek. A repedés függőleges irányúnak látszott s a két széle között néhány cm magasságkülönbség mutatkozott. A kutatások kimutatták, hogy a repedés iránya csak kezdetben függőleges,lejjebb elhajlikalejtő irányában. Az alulról számított negyedik padkán (oly mélységben, amint az akkori vízállás megengedte) szintén végeztek kutató szondázást s azt tapasztalták, hogy 3 m mélységben a töltés anyaga 1 m vastagságban összezúzódott állapotban van s könnyen enged a szerszám ütésére, bár e zúzott réteg alatt és felett a föld teljesen tömött s jól összetart a burkolattal. Megállapítható volt tehát, hogy a víz felőli lejtő csúszni kezd. A repedés két végén bevágásokat létesítettek, hogy elhatárolják a csúszást. Ez a művelet nem ért semmit. A víz magassága 6 m volt ; a medence lassan ürült ; a napi vízszínsüllyedés 17 cm volt. Mióta a medence szolgálatot tett, nem volt még ily alacsony vízállás. Az ürülést ekkor megszüntették, hogy legalább a gát alsó részén megmaradjon a víz ellennyomása. Azonban a repedés növekedett s a gát tövét a visszatartott víz miatt nem vizsgálhatták meg. A repedés két széle tágult, a víz színe közelében a lejtő felduzzadt, a burkolati kövek helyükből kimozdultak. Búvárokkal megvizsgáltatták a gát tövét s itt a felduzzadás még nagyobb volt s egyes vízszintesen elhelyezett burkolati kövek függőleges helyzetben állottak. A csúszás napról-napra növekedett. Naponkint pontosan nyilvántartották a lejtő mozgását. Ekkor elhatározták, hogy kősarkantyúk beépítésével biztosítják a csúszó lejtőt s egyet meg is készítettek, de már a szomszédos sarkantyú megépítését a víz gátolta. A vizet ezért lassan kezdték leereszteni. Aztán a veszélyeztetett repedéses gátrészen kezdték fönt lehordani a burkolatot és földet, úgy okoskodva, hogy a terhelést csökkentve a csúszás is csökkenni fog. Ez nagyjában bekövetkezett. A medence ürülésével megkészítették a második benyúló sarkantyút s a baj kezdett megállapodni, de csak az első jelenség észlelésétől számított 52. napon szűnt meg teljesen a terjedése. Ekkor aztán hosszas tanulmány után kidolgozták a gát helyreállításának tervét.
