Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

47 vontatás Norvégiában (U. o. nov.). Az Anglaise River hidroelektromos telepe (The Electrical World, 1913 nov.). A Tennessee River hidroelektromos telepei (U. o.). A Tallulah-Falls hidroelektromos telepe (U. o., dec.). A chesteri hidroelektromos telep (The Electrician, 1913 okt,). III. MÁJ US—JUNIUS. 11. A vasút és belliajózás versenye. (Concurrence entre les chemins de fer et les voies de navigation intérieure.) írta : Alfred Picard. A vasutat sokáig a viziút versenytársának hirdették, pedig a kétféle szállítóút mindenikének megvan a maga külön gazdasági jelentősége s nemhogy csökkentenék egymás forgalmát, hanem még kölcsönösen növelik, ha kapcsolatukról gondoskodunk. A viziút olcsóbban szállít, mint a vasút. A tömegáruk, a súlyos szállítmányok, melyek nagy távolságokat futnak be, a viziútra valók. Az olcsó nyersáruk nem bírják a drága vasúti szállítást. A víziútak tehát kiegészítik a vasúti forgalmat. Mines tehát ellentét köztük s mindenképen a két út összeírni ködését kell elősegítenünk. Colson nemzetgazdaságtanában erősen hirdeti a vasút elsőbbségét a viziút felett s mindenképpen a vasutak szaporítása mellett van a víziútakkal szemben. És azt hiszi, hogy ha a víziútba befektetett tőke amortizációs kamatát is hozzászámítjuk a hajókba befektetett tőke kamatához és a szállítás költségeihez, a viziút drágábban szállít, mint a vasút. A víziszállítás olcsósága csak onnan van, mert az állam a víziutakat díjtalanul (vagy oly csekély csatorna vámért, mely csak a kezelés és fenntartás költségeit fedezi) bocsátja a közlekedés céljaira. A nemzetközi vasúti kongresszusok (1889-ben Páris és 1910-ben Bern) szintén a vasutakra kedvező s a víziutakra bizonyos tekintetben lekicsinylő határozatokat hoztak. A nemzetközi hajózó kongresszusok (1890-ben Manchester és 1892-ben I'áris) már a viziutakat sokkal kedvezőbben ítélték meg s mindkét út együttműködésének szükségét állapítják meg. 1847-ben Franciaországnak 3750 km hosszú csatornája, 6700 km hosszú folyami víziútja volt (összesen 10.450 km) összesen 1813 millió tkm forgalommal ; 1910-ben a csatornák hossza 4882 km, a folyami viziút hossza 6563 km (összesen 11.445 km), összesen 5197 millió tkm forgalommal. 1847 óta a viziút hossza alig növekedett (beleszámítva az 1871. évi területi veszteséget is), azonban a forgalom megnövekedett és 1908—1910 közt az évi forgalom átlag 5330 millió tonnakilométerre rúgott. A vasút pedig 1910. évben 21 milliárd 980 millió tonnakilométer forgalmat bonyolított le s ezenfelül 17 milliárd személykilométer volt a személyforgalom. A vasutak hossza pedig 1910-ben 40.484 km volt. A viziút forgalma az egész útvonalra kiterjedően 1910-ben 465,000 t, a vasúté pedig szintén az egész vonalra vonatkoztatva 543,000 t ; a személyszállítás vasúton 417.000-re rúgott. 1880-ig a viziút forgalma alig növekedett, de 1880 óta a hajóútvám eltörlése és a víziutak megjavítása következtében erős növekedést mutat. E növekedés főként a csatornák forgalmára esik és nem a folyókéra. 1814—1910 közt a csatornákba 996,063.000 frankot, a folyókba 691,101.000 frankot, összesen 1.687,164.000 frankot fektettek be.