Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

42 A Saint-Clair folyón két 91 m hosszú, 6-4 m mély vezéreret létesítettek ott, hol a kellő mélység nem volt meg ; a kettős vezéreret töltés választja el. A 43 km hosszú Détroit-folyón szintén 6-4 m mélységet állítottak elő. A Nagy Tavak hajói Lake Freighters néven ismeretesek. Könnyebb építésűek, mint a tengeri hajók ; hosszuk 10—12-szer akkora, mint szélességük és 18-szor akkora, mint a magasságuk. Manapság már 187-15 m hosszú, 19-2 m széles, 6-1 m merülésű, 14.000 tonnás hajók is közlekednek a tavakon. Leginkább vasércet szállítauak a Felső-tó kikötőiből az Érié-tó kikötőihez. 1910-ben 62,363.000 tonna áru ment át a Sault Sainte-Marie csegéin. E forgalom nagy része a vasércen kívül kőszénre, gabonára és rézárúra esik. A Détroit-folyón még nagyobb a forgalom és 1910. évben 73,526.000 súlytonnára emelkedett. A forgalom nagysága megítélhető abból, hogy ugyanez évben a Szuez-csatornán 16,582.000 űrtonna, 1912-ben pedig 20,275.000 űrtonna ment át. A Nagy Tavak kikötői legnagyobb részt apró vízfolyások torkolatánál feküsznek. E folyók rekeszzátonyán csak 2—3 m volt a vízmélység s kétoldali hullámtörők segítségével igyekeztek rajta nagyobb vízmélységet előidézni. Cleveland és Buffalo, mindkettő az Érié-tó déli partján a legjelentősebb kikötők a nyugatról jövő érc és gabona szempontjából. Ezek kirakodó állomások, míg a Felső-tó mellett levő Duluth és Fort-William berakodó kikötők ; az előbbi ércet, az utóbbi gabonát rak be. A kikötőmunkák eleinte kővel megrakott faszekrényes művek voltak. Űjabban a tiszta kő- és betonművek kezdik a faműveket kiszorítani. A kikötők forgalma 1910-ben a következő volt : Duluth 36-6 millió t ; Cleveland 13-39 millió t ; Buffalo 16-29 millió tonna. A szén és érc ki- és berakására hatalmas készülékeket alkalmaznak. Éppen így a gabona ki- és berakására is megfelelő készülékek vannak. A gabona tározására nagy tárházak épültek. A tározott gabonát minősítik, lemérik, letétjegyet adnak róla, de nem törődnek vele, hogy ugyanazt a gabonát adják ki, mint amelyet bevettek •csak arra ügyelnek, hogy ugyanoly minőségű és mennyiségű legyen a gabona. A Nagy Tavakról jövő érc, kőszén és gabona vasúton és víziúton megy az Atlanti-óceán partjaira, leginkább Baltimoreba és New-Yorkba, az Egyesült-Államokba és Montrealba a kanadai oldalon. A víziút a Nagy tavakból az Egyesült-Államok partjaihoz nem közvetetlen, mert a tavakból kiszakadó Szt. Lőrinc-folyó Kanadában ömlik a tengerbe. Ezért az Érié-tavat a Hudson-folyóval, mely New-Yorknál ömlik a tengerbe, zsilipes csatornával kötötték össze. Ez a csatorna az Érié-csatorna. Az Érié-csatornát eleinte kisméretű hajókra építették (1817—1821-ben), majd megnagyobbították (1832—1836-ban) 210—240 tonnás hajók közlekedésére. De ez a méret is elégtelennek bizonyult. Ezért 1903-ban törvényt hoztak a csatorna újabb átalakítására oly módon, hogy 23 m legyen a fenékszélessége és 3-65 m a mélysége. Ez a Barge-csatorna, melyen 2900 tonnás hajók közlekedhetnek. A költségeket 525 millió a. K-ra irányozták elő. A csatorna építését az okolta meg, hogy a Nagy Tavak vidékének gabonatermése a kanadai kikötőkbe futott, mert ez volt a legolcsóbb és legtermészetesebb víziút. Az Érié-csatorna forgalma, mely eleinte 600.000 tonna volt, felemelkedett 4,150.000 tonnára, majd visszaesett 1,800.000 tonnára 1905-ben. Az amerikaiak remélik, hogy a Barge-csatornával a gabonaforgalom jórészét az Egyes.-Államokba terelik.