Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

25 e) Belhajózás. 4. kérdés. írta : Yves le Trocquer. A belhajózás útjai megjavításának és fejlesztésének, valamint a hajóút partjai védelmének kérdése megvitatásakor sok gondolat merült föl, melyek közül néhányat közlünk. A hajóutak megjavítását a vízierő kihasználásával kell össze­kapcsolni, ahol csak lehet. A régi rendszerű, fenékre fektethető gátak lehetően elkerülendők. A hajóutak jelentőségük szerint osztályozandók s kiépítésük költ­ségeihez jelentőségük szerint az államnak kell hozzájárulnia. A hajóút építtetőjének legyen joga az útmenti területek kisajátításához, hogy ott ipartelepek és vasúti csatlakozások létesüljenek. A hajóutak partját lehetően olymódon kell az elhabolás ellen megvédeni, hogy e munkálat hajózó szünetet ne idézzen elő. f) Tengeri hajózás. 1. kérdés. írta : Durocq. A hajójavítók kérdésére számos hajójavító medencét és úszódokkot ismer­tettek, melyek egyes dolgokra érdekes fölvilágosításokat adtak. Például a kiéli hajójavító medence építésekor az egymásfölé döngölve elhelye­zett betonrétegek nem kötöttek össze s e választó felszíneken a víz a betont meg­támadta. Fölmerült az a gondolat, hogy a medence oldalfalait előbb kell megépíteni, mint a medence fenekét. A hajójavító mérete egyébként a hajók méretével növekedőben van. A leg­nagyobb hajójavító a havrei, mely 38 m széles, 312 m hosszú és küszöbe a leg­kisebb apály színe alatt 14 m-re van. Toulonban 422 m hosszú, 30 m széles medencét építettek, melynek mindkét végén van bejárója s közepén hajókapuval két részre osztható úgy, hogy benne egyszerre két hajó javítható. A vita főtárgya azonban az volt, hogy a medence, vagy az úszódokk cél­szerűbb-e? Erre vonatkozóan általában a medence célszerűbb volta mellett nyilat­koztak s a dokkot csak ott ajánlják, hol medencét építeni a nagy vízmélység, vagy egyéb kedvezőtlen körülmény miatt nem lehet. g) Tengeri hajózás. 2. kérdés. írta : Crahay de Franchimont. A tengeri hajózás csatornái méreteinek kérdésében éppen úgy, mint a bel­hajózás csatornáinak méreteiben a hajók nagysága viszi a főszerepet. A tengeri hajók méretei óriási módon s állandóan növekednek. Óhajtás merült föl abban az irányban, hogy a hajóméretek növekedésének határt szabjanak, de ezt az óhajt nem fogadták el s általában a határozat abban csúcsosodott ki, hogy a tengeri csatorna vizes keresztmetszete ötször akkora legyen, mint a hajó legnagyobb vizes keresztmetszete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom