Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XVII. Kisebb közlemények
16 törni 10 év alatt s ezért nagy kotrófelszereléssel dolgoznak, mely napi 10 órán át 12.000 m 3 anyagot emel ki. A kotrott anyagot 5 vontató és 24 vontatott hajó segítségével némely esetekben 25 km-re is elszállítják, hogy aztán vízzel keverve nyomószivattyúk segélyével a mélyebb területek feltöltésére használják. E nagy munkálatok kapcsán tanulmányozták a vontató hajók csavarjának elhelyezésmódját s a vontatott hajók alakját. Mivel a víz nyomása a mélység szerint változik : ha csak egyetlen csavart alkalmazunk a hajón, akkor a csavar forgása a két ellentétes lapát miatt, mihelyt ezek nem vízszintesek, némi csekély forgató nyomatékkal a hajót elforgatni törekszik. Ha két csavart alkalmazunk, melyek ellenkező menetűek és ellenkező forgásúak, a keletkező két ellenkező irányú forgatónyomaték egyensúlyozza egymást. De ez az egyensúly a hajónak csakis egyenesben való mozgásakor van meg, mihelyt a hajó görbületben mozog, a belső csavart lassabban, vagy éppen hátrafelé járatják s ekkor a forgatónyomatékok már nem egyenlítik ki egymást, hanem összegeződhetnek s a hajót egyik vagy másik széle felé hajlítják, vagyis a forduló mozgást elősegítik, vagy gátolják a külső csavar mozgása szerint. A két csavar felső lapátjai rendes menetkor elhajolhatnak egymástól, vagy összehajolhatnak ; első esetben a csavarok szupradivergálók (fönt széthajlók), második esetben szuprakonvergálók (fönt összehajlók). A csavarszárnyak e kétféle mozgásának hatását egy 100 lóerejű vontató gőzösön próbálták ki, melynek részarányosán elhelyezett gépei voltak. A két csavarszárnyat fölcserélve és a gép forgásirányát változtatva megvalósíthatták a fönt széthajló és fönt összehajló csavarmozgást. A két csavar forgásszámát változtatva észlelhették, hogy minő hatással van ez a dolog a két esetben a hajó fordulására. A hajó helyzetét az útjában a parton elhelyezett két szeksztáns segítségével állapították meg a hajóról adott jelek alkalmával. Ha rí és n" a két gép forgásszáma mpercenkint és l a hajó sebessége, akkor l megközelítően arányos az (rí rí') összeggel, míg a fordulás a szögsebessége az (rí —rí') különbséggel úgy, hogy a forduló mozgás R görbületsugarát az R = к = к' П' + П" a n —n képlet fejezi ki, hol к és k' tapasztalati állandók. Ha rí = rí', akkori? - oo, vagyis a hajó egyenesben mozog ; míg ha rí = (— n"), a fordulás helyben történik. E két szélső eset között a fordulás sugara változtatható a forgásszám különbsége szerint. A megtett kísérletekből kitűnt, hogy a fönt széthajló (szupradivergáló) csavarszárnyelrendezés jóval kisebb sugarú körben engedi meg a hajó fordulását, mint a fönt összehajló (szuprakonvergáló) elrendezés s ezért a vontató hajókon a két csavarszárnyat fönt széthajló elrendezéssel alkalmazták. Aztán kísérleteket tettek a vontatott hajók alakjára vonatkozóan, mégpedig kétféle hajótípussal. Az egyik típus a margotat, melynek metszetei a vízvonalban (főként csekély merülés esetén) az ép négyszöghöz hasonlítanak, míg a másik típus a tengeri hajók módjára gondosan tanulmányozott és szerkesztett vízvonalú, elől csúcsban végződve. A kísérletek azt mutatták, hogy a tengeri hajók mintájára készült vontatott hajók jóval kisebb ellenállást fejtenek ki, mint a margotat-típusú hajók és éppen ezért a sárhajók részére az előbbi alakot fogadták el.
