Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

12 A szelek járásának tanulmánya a homokjárás megállapítására vezetett. Az uralkodó északkeleti szél következtében a homok is ebben az irányban mozog. A homok legkevésbbé érinti a Malamocco-bejárót. A Lido-bejáróba a homoknak csak csekély része jut, melyet az apály öblítő hatása újra kimos s a homokot szétszórja, mi a rekesz-zátonyon a hajóút nyitását nehezíti. A hajózás főbejárója ezért a Malamocco lett s már a köztársaság idejében ez vitte a főszerepet. A mélység ezidőben 4-52 m, a hajózó szélesség 50 m volt itt. I. Napóleon mérnökeivel a bejáró mélyítésére terveket dolgoztatott ki s a bejárót 2 töltés közé fogták, hogy ott 8-21 m mélységet nyerjenek. De e munkálatokat nem fejezték be. Később Paleocapa tervei szerint folytatták a munkát és sikerült 5—

ß m mélységet elérniök. 1870-ben 7-ről 10 m-re, 1900-ban 10-85 m-re növelték a Malamocco mélységét. A jelenlegi, isztriai kőből készült két töltés, mely a bejárót közrefogja, 8-5 m-re emelkedik a rendes dagály fölé s tetejére 2 m magas és 4—4-5 m széles falazatot készítettek. Mivel azonban a Malamocco-bejáró a várostól kissé messzebb van s a Lido, mely a Treporti, S. Erasmo és S. Nicolo medencéket foglalja magában, közvetetlenül a város előtt nyílik a tengerbe, szükséges volt legalább a kevésbbé mély járatú hajók részére a Lido-bejárót is kimélyíteni. Itt is a 2 töltés közé fogták a bejárót, melynek 900 m szélességet adtak, hogy a dagály beömlése a medencébe bőséges legyen. így sikerült a bejáróban 8—9 m-es, a rekesz-zátonyon 6-6 m mélységet fönntartani. A rekesz-zátonyt egyébként kotorni kell, hogy ott is 9 m-es legyen a vízmélység. A Chioggia-bejáró a legdélibb és Velencétől legmesszebb fekszik. Ennek munkálatai csak a Brenta elvezetése után 1911-ben kezdődtek meg. Itt a munkálatok még folyamatban vannak. A Velencei-öböl számos világítótoronnyal és jelzővel van ellátva. De nemcsak a bejárókat, hanem a nagy hajózást szolgáló csatornákat is mélyítették s fokozatosan 5, 6, 7, sőt újabban Ilm mélységet tudtak bennük elérni, míg a szélesség 36—84 m, a kitérőben 60 m. A lagunával kapcsolatos hajózócsatornák hossza 787 km. Végül meg kell még jegyezni, hogy a halászat nagyban zavarja a lagúnák szabályos vízjárásának fönntartását, mert a halászat érdekében töltéseket emelnek, melyek a dagály szabad terjedését akadályozzák. Továbbá a közegészség megköveteli, hogy a lagúnák szélsőbb részeiben a víz sósságát növeljék, mert ott az édesvíz van fölös mennyiségben ; már pedig a sósvíz megakadályozza ama rovarok lárváinak fejlődését, melyek a mocsárláz terjesztői. 5. Folyóiratok szemléje. (Compte rendu des périodiques.) A Hutter-féle érdességi tényező a Chézy képletében (Schweizerische Bauzeitung, 1912. dec.); Az energia élve forgó folyadékra (Zeitschrift des Ver. deutsch. Ingenieure, 1913. jan.); A wolwichi gyalogjáró-tunnel (Engineer, 1912. nov.); A québec-i új híd szekrényes alapozása (Le Génie civil, 1913. jan.); Kavicslerakodások a csatornákban és folyókban (Le Génie civil, 1910. jan.); A Von Schoen-rendszerű hajóemelő, úszózsilippel (u. o., febr.); A Rajna—Északi-