Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

394. 4. A TISZÁN 1933 JÚNIUS ÉS JÚLIUS HÓNAPOKBAN LEVONULT ÁRVÍZ ISMERTETÉSE. Előre bocsátom, hogy a folyó évi nyári árvízről a földmívelésügyi minisztérium vízügyi műszaki csoportja a napi jelentéseken felül az árvíz teljes kialakulása után egy összefoglaló jelentést adott ki, amiben az árvíz legfontosabb és egyben legjellemzőbb sajátosságai is megvoltak világítva. Ezt a hivatalos összefoglaló jelentést néhány napilapban is közreadták. Mivel azonban a hivatalos jelentés a műszaki irodalomban helyet nem talált, érdemesnek találtam az árvíz egyes körülményeit, magassági és egyéb adatait a Vízügyi Közleményekben is ismertetni. Az itteni ismertetés a részleteket tárgyalására is alkalmas, amire a hivatalos jelentés csak szűk keretek között terjeszkedhetik ki. A Tiszán az 1932/33. év telén leesett csekély mennyiségű hó és a szerencsés jéglevonulási viszonyok tavasszal semmi bajt nem okozván, már-már azt hittük, hogy 1933-ban nem lesz árvízzel bajunk. Ez a remény azonban nem vált valóra, mert a nyár eleje olyan árvíz formájában hozott meglepetést, ami jóllehet a trianoni határon belül nem okozott nagyobb károkat, annál inkább sújtotta a megszállott északkeleti területeket és Erdélyt. Az 1932. év áprilisában levonult és a magyar szakaszon sok helyen az eddig észlelt legnagyobb magasságot is meghaladó, tehát veszélyes helyzeteket teremtő árvíz oka az volt, hogy a hótakaró nélküli talaj a kemény hidegben vastagon átfagyott és a február—márciusban leesett hó leve a hirtelenül beállott olvadáskor beszivárogni nem tudván, egész mennyiségében lefolyott. Az 1933 június—júliusi árvizet más viszonyok előzték meg. Ugyanis azt megelőzően a heteken át tartott csapadék a talajt annyira szaturálta, hogy a későbbi csapadékok vizéből már semmisem szivároghatott be s azok egész tömege szinte hiánytalanul lefolyt. Egymásután két, tipikusan heves záporokból eredő, hegyes hullámú, hirtelen árvíz vonult le s azok mindegyike az aránylag keskeny völgyekben minden eddigit meghaladó magassága következtében rendkívüli méretű rombolást okozott. A pusztítás a Tisza felső szakaszán, annak mellékfolyóin : a Szamos és Maros völgyében éppen olyan nagy volt, mint az Olt és Zsil vidékén. A Tiszán levonult két árhullám a trianoni Magyarországon csak Tiszabecs alatt okozott meglepetést, amennyiben az első, június 27-én 13, a második pedig július 9-én 69 cm-el haladta túl az eddig ismert legmagasabb árvízszínt. A két, hegyes hullámú árvíz a trianoni Tiszaszakaszon, Tiszabecs alatt már szélesebb hullámterületre jutván, ottan szétterült és mert a mellékvizeken : a Szamoson és a Maroson bevonuló árhullámok nem estek össze a tiszaival, ottan már csak 8—9 hidrográdos árvíz keletkezett. A júniusi árhullámot megelőzően már teljesen átázott talajra lehullott csapadékokat 40—50 mm-es esők követték, júliusban pedig a megelőzően már szintén teljesen átázott talajra pl. Kőrösmezőn 71 mm-es csapadék hullott. A Tiszának többi mellékfolyóin a helyzet kedvezőbb volt. A Bodrog, a Sajó-Hernád és Körösök völgyében a csapadékok sokkal kisebbek lévén, az azok által okozott árhullámok alacsony, vagy legfeljebb közepes vízállásokra vezettek. Nagyszerűen kiépített árvízi védekezésünk ezekkel a vizekkel könnyen megbirkózott s csak Uszknál volt ártéri elöntés, ahol a Batár-patak balpartján lévő gyenge védtöltés átszakadása után 2000 kat. holdnyi legelő került víz alá. Természetes az is, hogy a borsodi nyíltártér ma még betöltésezetlen részei, amik tehát hullámtérnek számítanak, szintén víz alá kerültek. Az ottan elöntött