Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre

60 Láttuk az előbbi fejezetben, hogy a talaj kiszáradás közben térfogatát egészen a zsugorodási határnak megfelelő víztartalomig csökkenti. Viszont növelve a víztartalmat a zsugorodási határtól felfelé, a talaj egy felső határig duzzad (telítési határ), amelynek megfelelő víztartalom az a legnagyobb vízmennyiség, amelyet a talaj abszorbeálhat. Efeletti vízmennyiségek már nem jutnak be a talajba, hanem, azon vízfoltok alakjában fennmaradnak. Gyakran látjuk nagy esők után, hogy a víz tócsák alakjában áll a föld-útakon s nem szivárog be a talajba, mert az már teljesen telítve van. A kísérlet végrehajtása igen egyszerű és a következő. Bizonyos mennyiségű és porrátört talajt vízzel keverünk olyan konszisztenciájú péppé, melynek víztartalma jóval a plasztikus határon felül, de viszont a folyási határon alul van. Ezt a TÉRFOGATVÁLTOZÁS (V%) 25. ábra. pépet kis porcelláncsészébe kenjük be, felső felületét késsel sima és egyenes síkfelületre lehúzzuk s most egy vízcseppet ejtünk rá. Ha a vízcsepp a mintába hirtelen beszívódik, úgy még nem értük el a telítési határt s a kísérletet több víz keverésével megismételjük mindaddig, amíg a sima és sík felületre ejtett vízcsepp azon szétterül és nem szivárog be. Ennek a víztartalomnak nagysága kifejezve a szárazsúly százalékában, adja a telítési határt (T°/

0). Hogy a Rose-iéle telítési határ fizikai értelmét megérthessük, vissza kell gondolni a kapilláris nyomás fogalmazására. Láttuk, hogy a kapilláris csövekben a víznek húzófeszültsége (negatív hydrostatikus nyomás alatt áll) van, vízpárolgás növeli, nedvesítés csökkenti ezt a kapilláris húzófeszültséget. Minthogy a felszínen a hidrostatikus nyomás zérus, ha egy csepp vizet ejtünk a talaj felszínére, melynek kapilláris vizei húzás állapotában vannak, úgy ez a csepp rögtön a negatív nyomások helyei felé fog futni, amint mondjuk, a talaj a vizet abszorbeálja.