Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XI. Szabó József: Vonókötéllel dolgozó hernyótalpas kotrógépek ismertetése és alkalmazása

265. engedésénél stb. a kötéldobokra szerelt nyitott súrlódó fékek (szalagfékek) szolgálnak, melyek zárása ugyancsak kézi emeltyű vagy pedál útján történik. A kötéldobok, kapcsolók, transzmisszió, erőgép, stb. a kotróházban foglalnak helyet, amely a forgóasztalra van építve. Az egész szerkezet az asztal „királycsap"-ja körül fordulhat el és pedig a gép nagyságának megfelelően, percenként 1—4-6 teljes fordulatot írhat le. A forgóasztal öntött acélból, többnyire négyszegletes alakúra készül. Első és hátsó részén sínen futó kúpos kerekekre támaszkodik, melyek a gép súlyát a lánctalpakra viszik. A szerkezet mozgatását a hernyótalpvázra rögzített, vízszintesen fekvő homlok-fogaskerék és az ehhez kapcsolódó, csavarhajtással mozgatott kis fogaskerék végzi. Gyakori megoldás az, hogy a rögzített nagy fogaskerék koszorúja egyúttal a kúposkerekek körpályájául is szolgál. A kötélvedres kotrók haladó mozgásának végzésére ma már csaknem kizáróan hernyótalpakat használnak (8. sz. kép), amiknek versenyképessége abban áll, hogy velük a gép esőben, sárban, homokbai , ingoványos, árkos, lejtős helyeken is tud haladni és emellett billenőképességük csekély. A lánctalpak hossza és szélessége határozza meg a talaj felület egységére eső nyomás nagyságát, melyre vonatkozólag összehasonlítás kedvéért pár adatot közlünk : A ló patanyomása 1-5—1-75 kg/cm

2 A kerekes traktor fajlagos nyomása 3—6 kg/cm

2 A hernyótalpas traktor fajlagos nyomása 0.3—0-5 kg/cm

2 A kötélvedres hernyótalpas kotró fajlagos nyomása 0-7—1-4 kg/cm

2 Ez utóbbi értéket azonban szélesebb és hosszabb talpak készítésével még alacsonyabbra is le lehet szorítani. Ingoványos, lápos, vagy laza homokkal borított terepen ilyen különleges, nagy felületű mászótalpalkat használnak, amelyek a legtöbb gépre könnyen felszerelhetők. Igen puha, vagy átázott talajon a felületegységre eső nyomás csökkentése végett a talpak alá úgynevezett „matracokat" is szoktak rakni, melyek többnyire 4—5 m hosszú 20-as gerendákból készülnek, s belőlük vascsavarokkal 5—6 darabot fognak össze és egy láncból, vagy drótkötélből készült füllel látnak el, amelynél fogva a matrac felemelhető. A matracokat a gép a puttony segélyével hátul felszedi s igen könnyedén és gyorsan útja elé rakja le. A hernyótalp (8. sz. kép) hajtását a királycsapon át vezetett függőleges tengely és az arra ékelt fogaskerekek végzik. Egyébként a talpak és hajtásuk elrendezése hasonló a lánctalpas traktoroknál, főleg a nagyméretű ipari traktoroknál használatos megoldásokhoz. A közepes nagyságú gépek többnyire két haladási sebességre készülnek és reverzáló fogaskerékpárral is fel vannak szerelve. Az első sebesség kb . 1-2 km/óra. A második sebesség kb 2-4 km/óra. A hernyótalp az első sebességgel 30%-os, a másodikkal pedig alkalmas terepen 15%-os emelkedést is le tud győzni.