Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

254. tezni. Ezt a vízmennyiséget a csatorna 10-0 m fenékszélesség mellett vezetné le, a csatorna kétoldali töltései pedig 2-0 m-re emelkednének a terepszín fölé. Mint látjuk, ezek olyan méretek, melyeknek keresztülvitele sem technikailag, sem pénzügyileg nem jelent különös nehézséget. A tó töltésén kívüllevő, közel 40,000 kat. hold kiterjedésű területek szivattyútelepek útján lesznek teljesen lecsapolandók. Ugyanis, valamely terület mezőgazdaságilag csak úgy hasznosítható, ha a talaj vízszín a felszín alatt körülbelül 1-0 m mélyen helyezkedik el. A víz alól felszabadult területeket belvízcsatorna-hálózattal kell teljesen lecsapolni. A belvizeket pedig centrifugális szivattyútelepek emelnék át ott és akkor, ahol és amikor a szabad lefolyást a külvizek magas állása akadályozza. Mint előbb láttuk, a tófenék talaja nem éppen elsőrendű minőségű. A teljes lecsapolás esetén előreláthatólag kifogástalan termőföldet adó területek mellett, a többi terület csakis megfelelő öntözés esetén lesz mezőgazdasági művelésre alkalmas. Az ehhez szükséges öntözővizet elsősorban a töltéseibe beépített vízkivételi zsilipekkel egyszerűen megcsapolt tó fogja szolgáltatni, ami odavezethető, ahol arra szükség lesz. Erre a célra azonban csak a tó vízfeleslege lesz felhasználható, mert a tavat egy bizonyos mértéken alul leapasztani nem szabad, minthogy az fürdőzési és halászati célokat is lesz hivatva szolgálni. Az így szerzett vízmennyiség a tó északi és nyugati mellékén elterülő területek vízszükségletét tudja csak fedezni, míg a déli, nagy kiterjedésű területek vizét máshonnan kell beszerezni. Itt kapcsolódik össze a Fertő problémája a Hanság és a Rába kérdésével. A Hanság eredetileg a Rába, Ikva, Répce árvizei által táplált nagy mocsár volt, ami csak halászok, pákászok és talán vadászok részére volt hozzáférhető. Mikor a Hanság-csatornát úszókotrókkal megásták, a láp vízszíne leszállt, a Hanság területe szárazzá lett és az egész kiterjedésében tőzeges talaj erősen összezsugorodott. Ettől fogva mint igen értékes kaszáló szerepelt. Mindenki, akinek érzéke van a mezőgazdaság szépségei iránt, elragadtatással szemléli szénakaszálás után ezt az óriási kiterjedésű sík területet, amelyen szénaboglya-szénaboglya hátán zárja le a szemhatárt. A tőzegtalajok természetéhez tartozik, hogy bizonyos nedvességet nem nélkülözhetnek és nagyon száraz nyár idején teljesen kisülnek, növényzetük elpusztul, sőt ilyen állapotban a teljes száraz tőzeg könnyen meg is gyullad és hamuval telt értéktelen gödröket hagyva maga után, nagy területen elég. Aszályos években a Hanságon minden esztendőben kell az ilyen tüzek ellen védekezni. Hogy a Hanság kiszáradása ellen védekezzenek, az ott gazdálkodó uradalmak és bérlők a Hanság-csatornába két duzzasztó zsilipet építettek be, melyekkel a Hanság-csatorna vízét felduzzasztották. A felduzzasztott víz azután behatol a tőzeges talajba és azt ismét átnedvesíti. Ugyanakkor a Rábca vizét is kieresztették a Hanság területére és így, bár hiányosan és primitív módon, a Hanság részére a legszükségesebb nedvességet biztosították. Ez az eljárás, ha alkalmas is arra, hogy a Hanság kiszáradása ellen némi segítségül legyen, teljesen megakasztotta a Fertő-kérdés megfelelő kialakulását. Ugyanis azáltal, hogy a Hanság-csatornába duzzasztó zsilipeket építettek be, felemelték annak vizét és visszaduzzasztották a Fertő-medencébe és így elvonták a Hanság-csatornát a tulajdonképeni rendeltetésétől, annak lecsapoló hatását az év jó részében megszüntették. Emiatt a Fertőből a víz lehúzódni nem tudott és a