Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

252. oda töltések között beeresztjük, a lecsapolandó területeket pedig szivattyútelepekkel teljesen szárazzá tesszük. A Fertő-szabályozás ezen megoldását tünteti fel a szöveg közt lévő helyszínrajz. A Fertő-medence különböző minőségű területeinek határvonalát a pontozott vonal jelöli. Ettől befelé helyeződik el a lecsapolandó területeket az új tó területétől elválasztani hivatott töltés. A töltés Védeny községnél indulna ki és Illmic irányában érné el ismét a keleti partot. A töltés irányvonala egyrészt annak szabálytalan iránya miatt nem szorosan a gazdaságin halad, másrészt és főként azért, mert a geológiai bizottság jelentése szerint a tó közepét iszaptalajok borítják, amelyeket a bizottsági vélemény főként azért sorol a hasznavehetetlen talajúak közé, mert a lecsapolás kérdését a területek mélyfekvésénél fogva nem tartja keresztülvihetőnek. Minthogy azonban az iszaptalajok gazdaságilag értékesíthetők és azok lecsapolása szivattyútelepekkel tökéletesen megoldható, ennélfogva indokolt a határtöltést beljebb tervezni. A határtöltés végleges helye természetesen csakis pontos és részletes talajvizsgálatok alapján lesz megállapítható. Ugyanis a geológiai bizottság jelentése ehhez elégséges adatot nem ad. A Vulka-patak töltések között vezet az új tóba, ami a Vulka árvizeinek raktározója is. Hogy milyen jelentősége van az új tónak a Vulka árvizei szempontjából, azt a következő adatok mutatják : Ha a Vulka 24 órán át hozza maximális, azaz másodpercenként 56,000 liternyi árvizét, úgy ez csak 42 mm-rel emeli a tó vízszínét. A tó fölös vizének lefolyása annak déli végénél, a két vármegye határára tervezett, árapasztó csatornán történik, aminek alsó szakasza a jelenlegi Fertőcsatorna medrével esik össze és a pomogyi hídnál a Hanság-csatornában folytatódik. Az árapasztócsatorna ugyancsak töltések között vonul. A töltéseket olyan magasra kell építeni, hogy maximális vízemésztés és a Hanság-csatornának a Duna, Rába vagy Ikva által felduzzasztott vízszíne esetén is elegendő biztonságot adjanak. A Rákos-patakot szintén töltések között kell az árapasztócsatornába bevezetni. Az árapasztócsatorna kezdőpontjánál a tó töltésébe a tó vízszínét biztosító és a tó fölösleges vizének leeresztésére szolgáló árapasztózsilipet kell építeni. A töltés által elzárt, mintegy 20,000 holdnyi területen a tó eredeti állapotának megfelelő vízszínt kell helyreállítani. A tó töltését úgy kell megépíteni, hogy annak koronáját a hullámverés soha meg ne haladja. Ehhez képest a töltés szükséges koronamagassága a vízszín fölött 1*5—2-0 m. Ezt a biztonságot a Fertőn uralkodó erős szélviharok által felkorbácsolt hullámverés teszi szükségessé. Ugyanebből az okból kell a tó töltésének belső rézsűjét szilárd burkolattal ellátni, lábát pedig kőhányással biztosítani. Az árapasztócsatorna méreteinek meghatározását az új tó vízviszonyaira kell alapítani. Az új tó és árapasztójának vízrajzi vonatkozásai hasonlóak a Balaton és Sió viszonyaihoz és a kettő arányba állítása arra vezet, hogy az új Fertő-tóból lefolyásra kerülő maximális vízmennyiség 7-5 m

3/sec. leend. Az árapasztócsatornába ömlik még a Rákospatak, valamint a szivattyútelepek vize is, amiért is azt körülbelül 15 m

3 vízmennyiség levezetésére kell mére-